Párkapcsolati kommunikáció és önismeret

Legtöbbször magától értetődőnek tartjuk, hogy ismerjük önmagunkat, tudjuk, mit miért csinálunk, gondolunk vagy érzünk. Azt is feltételezzük, hogy a párunk is tisztában van mindezzel, vagy legalábbis tisztában kellene, hogy legyen, feltéve, hogy szeret, megért és becsül bennünket. De vajon valóban így van, tudjuk, mit miért érzünk és gondolunk?

Párkapcsolati kommunikáció és kapcsolat önmagunkkal

Nézzünk egy egyszerű példát, életünk párja tíz percet késik a megbeszélt találkozóról. Tudjuk-e, hogy milyen érzéseink alakulnak ki ennek kapcsán bennünk? Lehetünk például dühösek, és mondhatjuk, hogy azért vagyunk azok, mert a másik elkésett. De vajon tudjuk-e, hogy mi miért vagyunk azok, hogy bennünk ilyenkor mi játszódik le. Lehetünk ilyenkor csalódottak vagy megbántottak is, ilyenkor megtehetjük, hogy kimondjuk ezeket az érzéseinket, de titkolhatjuk is őket annyira gondosan, hogy olykor saját magunk sem tudunk róluk. Lehet, hogy mentegetjük a másikat, például azzal, hogy tíz perc nem olyan sok idő, hogy véletlenül alakult így, vagy hogy egyébként annyi mindent megtesz értünk, nem jogos, hogy ilyen negatív érzéseink legyenek. Mélyre dugjuk ilyenkor őket, hogy ne is lássuk azokat. Csakhogy egy másik (kommunikációs) helyzetben könnyen felszínre törhetnek, sokszoros erővel. Vajon érzékeljük ilyenkor, hogy ez történik velünk?

A párkapcsolati kommunikáció mélyebb mozgatórugói

A legtöbbször, amikor nagyon hevesen reagálunk valamire, hevesebben, mint ahogy az a helyzetből következne, megjelenik valami korábbi sérelem, eltemetett fájdalom, amit sokáig nem is vettünk tudomásul. Ez a fájdalom, sebzettség nem csak magából az aktuális kapcsolatból származhat, hanem más fontos kapcsolatból is. Ezt átélhettük a jelen kapcsolatunk egy korábbi szakaszában, egy megelőző fontos kapcsolatban, vagy még régebben, a gyerekkorunkban. A mostani helyzet valamilyen hasonlóság révén utat nyitott ehhez a régi fájdalomhoz. Ha nem tudjuk, milyen sérüléseink, fájdalmaink, sebzettségeink vannak, könnyen összetévesztjük a jelen fájdalmait a régebbiekkel.

A párkapcsolati kommunikáció és az önfeltárás

A jó párkapcsolati kommunikáció másik feltétele, hogy hajlandóak legyünk feltárni önmagunkat a másik előtt. Ha azt gondoljuk, hogy a régen történt sérelmeinkkel csak nekünk van dolgunk, majd mi megbeszéljük ezt önmagunkkal, akkor ezzel kizárjuk a másikat abból a lehetőségből, hogy megértsen bennünket, a reakcióinkat. Ez sokak számára egyáltalán nem könnyű feladat, a mi kultúránk sem segíti ezt. Különösen tiltott az önfeltárás a férfiak számára, mert érzésekről, különösen gyengeségekről beszélni férfiatlan, és nagyon szokatlan is. A nők által dédelgetett “védelmező férfi” képét is módosítani kell hozzá.

Párkapcsolati kommunikáció és önmagunk képviselete

Ha a fenti készségeknek birtokában vagyunk, akkor kezdődhet a szigorúan vett párkapcsolati kommunikáció, az érzéseink verbális szintű megosztása a másikkal, és a szükségleteink jó képviselete. Ekkor is kérdés, hogy ezek az érzések, vágyak és szükségletek vajon kritikába csomagolva jelennek-e meg, vagy valódi igényként egy stresszmentes helyzetben. Óriási különbség van ugyanis a Te soha nem segítesz-féle mondatok, és a Szükségem van a segítségedre kérések között. Egész más lesz a hatása a kétféle fogalmazásnak, és míg az egyikkel építhetjük a párkapcsolatunkat, a másikkal rombolni fogjuk.

Tudj meg többet a párkapcsolati kommunikációdról az alábbi teszt segítségével

https://online-kerdoiv.com/index/q/h/a0b14e8412e43f2765efcc63c6f457bb

Ha úgy érzed, további segítségre volna szükséged, keress bátran!

Rist Lilla

telefon: 06302687449

e-mail: r.lilla3(kukac)gmail.com

Miért nem értjük egymást? /2. rész

Mondasz valamit a másiknak, és ő teljesen félreérti? Ilyenkor veszekedni kezdtek és te egészen kétségbe esel, mert az az érzésed támad, hogy a másik nem hallgat meg, és nem is kíváncsi rád, csak mondja a magáét. A vége az, hogy úrrá lesz rajtad a magány érzése, az a gondolat, hogy mindent neked kell elintézned, különben nem lesz megoldás. Ha így van, akkor tipikusan bekerültetek egy rossz kommunikációs spirálba. De vajon mi a sikeres párkapcsolati kommunikáció titka?

Sikeres párkapcsolati kommunikáció

A jól működő párkapcsolati kommunikációnak rengeteg feltétele van, nem véletlen, hogy sokan érzik ezt hiányosnak vagy működésképtelennek. Az egyik legfontosabb feltétele, hogy viszonylag jó kapcsolatban legyetek egymással, bizalommal forduljatok a másik felé. Ha ez nincs, akkor valószínűleg keveset fogtok beszélgetni, a kommunikáció nem verbális útjai erősödnek fel, és ez rögtön új csapdákat rejt, mert könnyű lesz félreérteni egymást. A párkapcsolati kommunikáció minősége mindig a kapcsolat minőségéről is szól. A rossz kommunikáció nagy valószínűséggel boldogtalan kapcsolatot rejt. A párkapcsolati kommunikáció minősége azonban önmagában is visszahat a párkapcsolatra, tehát érdemes tudni, hogyan kell jól kommunikálni.

A jó párkapcsolati kommunikáció feltételei

Egyszerű elcsúszni az életnek ezen a területén, mert számtalan olyan része van a párkapcsolati kommunikációnak, amelyek nem biztos, hogy könnyen mennek. Ilyen feltétel például, hogy én magam kapcsolatban vagyok a saját érzéseimmel, és szükségleteimmel, továbbá meg tudom őket nevezni, sőt képes vagyok ezekről beszélni is a másiknak. A párunknak is képesnek kell lennie ugyanerre, és kettőnknek együtt képesnek kell lennünk arra, hogy megértsük és meghallgassuk a másikat. Mindezt kritizálás, leértékelés, és a másiknak tett vádló megjegyzések nélkül.

Párkapcsolati kommunikáció és önismeret

Anélkül nehéz jól kommunikálni a vágyainkat és a szükségleteinket, hogy tisztában lennénk azzal, hogy valójában mik is ezek. Ha mindig a külső elvárások szerint cselekszünk, akkor távol kerülünk önmagunktól, és egy idő után fogalmunk sem lesz, mit érzünk. Ha azt gondoljuk, nem szabad azt éreznünk, amit érzünk, mert az valamiért nem helyes, akkor levágjuk a saját érzéseinket. Tudunk ezekről egyáltalán? Vannak-e szavaink az érzéseinkre, vagy soha nem is foglalkoztunk velük? Ezeket fontos tisztázni, ha hitelesen akarunk kommunikálni. Kik vagyunk mi, mire vágyunk, mik a céljaink, és mindezt egész apróságokra lebontva kell tudnunk magunkról, odáig, hogy pontosan hogy szeretjük a tojást, lágyan, keményen, rántottának, vagy tükörtojásnak, buggyantva, vagy épp sehogy.

Itt olvashatsz részletesebben erről: http://parkonzultacio.hu/2023/01/31/parkapcsolati-kommunikacio-es-onismeret/

Párkapcsolati kommunikáció és a másik elfogadása

A sikeres párkapcsolati kommunikáció másik titka a párunk elfogadása, empatikus megértése. Annak szem előtt tartása, hogy a másik véleménye, hozzáállása legalább annyira fontos, mint a miénk. Ha nem vagyunk kíváncsiak ezekre, akkor valójában a valóságunk egy részéről nem veszünk tudomást. Ráadásul nem csak a másik érzéseiről, gondolatairól jó, ha van képünk, hanem a legbelső motivációiról is. Akkor fogjuk tudni a helyén kezelni a másik egy-egy kérdéssel vagy épp konfliktussal kapcsolatos véleményét, ha tudjuk mi van a mélyben. Ha tudjuk, hogy mire reagál mindig érzékenyen és miért.

Itt olvashatsz erről részletesebben:

A párkapcsolati kommunikáció a kölcsönhatások összessége

Ha elég jól ismerjük magunkat, ki merjük mondani az érzéseinket és a szükségleteinket, kíváncsian és nyitottan fogadjuk a másik véleményét és érzéseit, még akkor is nehézségbe ütközhetünk, ha nem vesszük figyelembe, hogy a szavainknak olykor a szándékainktól teljesen független hatása van. Ha azt mondjuk például, hogy Ma nagyon finom a vacsora, és ezt abszolút dicséretnek szántuk, akkor is hallhatja a másik a mondatot úgy, hogy akkor tegnap nem volt finom a vacsora, vagyis kritikának értékeli és dühödten válaszol majd. Ha nem látjuk be, hogy nem csak a szándék a fontos, hanem a kiváltott hatás is, akkor ezen a ponton megcsúszunk, és a gesztusnak szánt mondatból veszekedés lesz.

A párkapcsolati kommunikáció javítható

A jó hír az, hogy a párkapcsolati kommunikáció javítható. Képesek vagyunk arra, hogy mélyebbre jussunk önmagunkban, hogy fejlődjünk abban, hogyan tudjuk megosztani az érzéseinket a másikkal, és arra is, hogy jobban megismerjük és megértsük a társunkat. Ezek olyan készségek, amelyeknek a fejlesztése segít abban, hogy javítsuk a párkapcsolati kommunikációnkat és ezáltal növeljük a boldogság-érzetet. Ennek az útnak azonban sok állomásán szükség lehet segítségre. Tudj meg többet a párkapcsolati kommunkációtok minőségéről a tesztből és ha úgy érzed, segíthetek, jelentkezz be hozzám bátran!

A tesztet itt találod:

https://online-kerdoiv.com/index/q/h/a0b14e8412e43f2765efcc63c6f457bb

Hogy miért fontos az önismeret a párkapcsolati kommunikációban, arról itt olvashatsz:

Ha szeretnél segítséget kérni, keress bátran!

Rist Lilla

telefon: 06302687449

e-mail: r.lilla3(kukac)gmail.com

Hol és kivel ünnepeljünk szentestén?

A családi rendszer változása átírja a karácsonyi szokásokat

Sok családban, különösen a mozaikcsaládokban komoly logisztikai feladat megünnepelni a karácsonyt! Gyakran a generációk is egymástól elszakítva élnek, ma már a találkozásért sok esetben nem csak egy fél országnyi távolságot kell leküzdeni, hanem olykor több országnyit vagy egy egész kontinensnyit is.

A hagyományos kultúrákban a generációk egymás mellett éltek, egy házban vagy néhány utcányi távolságra egymástól. Ma ez koránt sincs így, a gyerekek a faluból a városba, a kisvárosból a fővárosba, Budapestről külföldre költöznek. A válások tovább bonyolítják a helyzetet, mert különféle családrészek már egyáltalán nem biztos, hogy együtt akarnak karácsonyozni. A gyerekek pedig ingáznak apa új barátnője, anya új férje, és a távol élő nagyszülők között.

A szenteste a családé

Mindez nem egyszerűen logisztikai probléma, hiszen olyan fontos kérdésekben kell dönteni karácsonykor, hogy ki töltse együtt a szentestét, hová kell menni 25-én, 26-án, ki élvez elsőbbséget, és ki marad két ünnep közé. A legkritikusabb, a legtöbb vitára és sértődésre okot adó időpont a szenteste. Hol legyünk szentestén, egyáltalán ki lehet itt jelen? Úgy tűnhet, hogy ez egy szervezési kérdés, de van egy sokkal mélyebb rétege, mert a szentestének jelentése van, még a nem hívő családokban is ez a nap a szereteté, a családé, a szeretteinké. Vagyis azokkal vagyunk ilyenkor együtt, akikkel vállaltan együvé tartozónak érezzük magunkat. A vállaltan fontos szó, hiszen a titkos szerető, hiába fűződhetnek hozzá akár a legmélyebb érzések is, nem tartozhat bele az együtt ünneplők sorába.

A szent család eszményi képe ott él mindannyiunkban, még akkor is, ha az a valóság, amelyben mi létezünk, gyökeresen eltér ettől. Ideális esetben egy gyerek mellett az édesanyja és az édesapja van jelen, csakhogy az élet gyakran nem követi a fejünkben élő eszményeket, és számtalan variációt hoz létre. Ilyenkor aztán a valóság és a fejünkben élő eszményképek rendesen összevesznek egymással.

Kettévágjuk-e a gyereket szenteste?

A hagyományos képhez ragaszkodunk, amikor a gyerekünket otthon tartjuk szentestén. És ez sokáig rendben is van, kivéve, ha a “gyerek” már önálló párkapcsolatban él, és ilyenkor az új párnak el kell döntenie, hogy együtt tölti-e a szentestét a saját otthonában, vagy az egyikük, esetleg a másikuk szüleihez megy. Rögtön fel is vetődik a kérdés, ha az egyikük szüleihez mennek, miért épp hozzájuk. A hagyományos képhez ragaszkodunk akkor is, amikor azt mondjuk, hogy a gyereknek otthon kell lennie a szüleivel szentestén, akkor is, ha elváltunk. Hogyan valósulhat ez meg? Kettévágjuk-e a gyereket szentestére, vagy utaztatjuk, esetleg valaki mégis lemond az együtt töltött szenteste jogáról?    

A hagyományos eszményi képhez ragaszkodunk, amikor azt mondjuk, hogy az eredeti családnak kell együtt töltenie a szentestét, az édesanyának és az édesapának a közös vér szerinti gyerekekkel. Vannak családok, ahol akkor is ragaszkodnak ehhez, ha már a szülők rég nem élnek együtt, és az édesanyának és az édesapának új kapcsolata van. Szenteste tehát együtt vacsorázik az eredeti család, de az új kapcsolatok nem lehetnek jelen. Vajon ők mennyire érzik magukat fontosnak egy ilyen karácsony után? Mit érezhetnek, amikor egyedül töltik a szentestét, vagy esetleg ők is átvándorolnak egy régi szerelmükhöz ilyenkor?

A szenteste mint jel

Családterapeutaként ezért igazán izgalmas kérdés, hogy ki hol tölti ezt az ünnepi estét, olyan, mint egy teszt, amelyik megmutatja, mit gondol a család a családi eszményekről, mennyire képes a saját képére alakítani az ünnepet, mennyire fogadta el a változást, tudott-e hozzájuk alkalmazkodni.

A kirepülőfélben lévő felnőtt gyerekek esetében még sokáig lehet eldöntetlen kérdés, hogy hol is kell lenni szenteste. Ha egy pár ugyanis vállalja az együtt ünneplés összes örömét és terhét, az már az igazi egymás iránti elköteleződés jele, ha nem, ha még vissza-visszatérnek a szülői házhoz szenteste, az jelentheti az ebben való bizonytalanságot vagy akár a gyerekszerepbe való beszorulást is, esetleg egyszerűen azt, hogy ezt a kapcsolatot nem gondolják igazán komolyan. Beszédes lehet az is, hogy melyikük szüleinél KELL tölteni a szentestét, mert ha nem ott lennének, akkor kitörne a háború, és beszédes az is, melyik szülőt lehet hanyagolni, későbbre tolni. Mindez árulkodik arról, kinek mennyire sikerült felnőttként leválni a szüleiről, mennyire sikerült önálló életet kezdenie, és mennyire vágyik még a szülői támogatásra. Jelezheti az erőviszonyokat is az új pár tagjai között, aki meghatározza a szenteste programját, az uralja a családot, a döntés joga jelzi, kinek a véleménye számít, és kié nem.  

Az elvált pároknál a karácsony logisztikája sokatmondó arra vonatkozóan, hogy mennyire sikerült megbékélniük a múlttal, mennyire tudták lezárni a kapcsolatukat vagy vannak még elvarratlan szálak. A karácsony körüli nagy viták épp erre utalhatnak, a harc jelzi, hogy még nem sikerült mindent elrendezni sem magukban, sem egymással. Az együtt karácsonyozás kényszere is jelenthet hasonlót, jelentheti, hogy igazából még mindig együvé tartozónak érezik magukat, jelezheti, hogy a látszatra többet adnak, mint a saját érzéseikre, hogy az eszmény valamiért nagyon fontos, és jelentheti, hogy nem sikerült megbékélni a változással.

Ünneplés rugalmasan

A karácsony a család és a szeretet ünnepe, mindannyian azt szeretnénk érezni ilyenkor, hogy a családunk elfogadó szeretetteljes légkörében ünnepelhetünk, és megélhetjük az együttlét boldogságát. A vágy azonban az együtt ünneplő teljes családról, sokszor nem megvalósítható. A legtöbben kompromisszumokra kényszerülnek, meg kell változtatniuk a kialakult szokásokat ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az új helyzethez. Mai változékony életünkben olyan nehézségekkel is meg kell küzdenünk, amivel az előttünk járó nemzedékek nem találkozhattak. Ha nem tesszük, ha rögeszmésen ragaszkodunk a hagyományos mintákhoz, akkor valószínűleg nagyon rosszul fogjuk érezni magunkat, ha szentestén nem úgy történik minden, ahogy eszményivé szépült gyerekkorunkban, ha nincs jelen MINDENKI, vagy azért, mert felnőtt, vagy azért mert a válás, költözés, külföldi munkavállalás miatt ez nem megoldható.

Csak akkor érezhetjük magunkat karácsonykor viszonylag komfortosan, ha rugalmasan alkalmazkodunk a lehetőségekhez, ha megértjük a családban zajló változásokat, és elfogadjuk azokat. A család, mint minden más rendszer, örökösen átalakulásban van, a gyerekek felnőnek, a szüleink megöregszenek, miközben mi is folyamatosan változunk. Nem lehet (egészen) úgy ünnepelni, ahogy tavaly, de attól még ünnepelhetünk jól, lehetünk boldogok, különösen, ha nem akarjuk visszafordítani az idő kerekét, ha megbékélünk a változással és közben örülni tudunk azoknak, akikkel vállaltan és tiszta szívvel együtt lehetünk.

Szorongás, bepisilés, éjszakai felriadás

Óvodáskori gondok

Szorongás, bepisilés, éjszakai felriadás, agresszív viselkedés, evésgondok. Ha kisgyermekünknél tapasztaljuk ezeket a tüneteket, akkor gyakorta nehezen értjük az okát, de mindenképpen plusz terheket ró ránk, hisz valamit tennünk vagy mondanunk kell ilyenkor. Mikor reagálunk jól? Mivel segítünk a gyereknek, mivel ártunk, és mivel nehezítjük meg a saját dolgunkat?

Hogyan kezeljük, ha a gyerek például nem akar csak és kizárólag virslit enni, vagy csak tésztát hús nélkül, gyümölcsöt pedig semmiképp sem! Mit mondjunk neki, ha beleharapott a mellette játszó kislányba, aki elvette a homokozó lapátját? Mit teszünk, ha nem akar bemenni az óvodába, ha hazaérve egész este a nyakunkban lóg és nem lehet levakarni magunkról. Ezek a tünetek különösen akkor elgondolkodtatóak, ha eddig másképp volt, ha hirtelen változott meg a viselkedése, ha például a korábban nyugodt gyerek agresszíven kezd el viselkedni, vagy éppen ellenkezőleg, visszahúzódó lesz.

Mi történt a családban?


Amikor a gyermekünkről gondolkodunk, mindig arról is gondolkodunk, mi történt, mi történik a családban, hogyan vagyunk mi családként együtt és hogyan hatunk egymásra. Összességében ugyanis elmondható, minél kisebb a gyermekünk, annál inkább ki van szolgáltatva a környezetéből, és elsősorban a családjából érkező hatásoknak. (Másodsorban az óvodából érkezőknek természetesen, ami szintén nagyon fontos hatás lehet.) Logikus, hogyha a családban történik valami, az az óvodásra is hatással lesz. Minden megváltozik például, ha kistestvére születik, vagy ha az édesanyja dolgozni kezd. Önmagában a változás is fennakadást okozhat, de sokkal inkább jelenthet hosszú távú gondot, ha a változáshoz nem sikerül alkalmazkodni.

Az alkalmazkodásról


A változás az életünk egyik legfontosabb és legbiztosabb törvénye, ami sokszor nagyon nehéz kihívás elé állít bennünket. Már csak azért is, mert mindig felmerül az a kérdés, hogy pontosan miben kell változnunk, és mi az, amit meg kell őriznünk, mert ez a személyiségünk alapja, vagy családban gondolkodva a családunk alapértéke. Ezekre a kérdésekre sohasem könnyű válaszolni! Ráadásul amíg ilyen kérdések feszítenek bennünket, addig ez a megoldatlanság hatással van mindenkire. Ránk is, és a gyerekeinkre.


Hatások a külvilágból


A családokra nagyon erős nyomás helyeződött már a Covid-járvány alatt is, extra feladatokat kellet ellátni szülőként, amikor úgy kellett otthonról dolgozni, hogy a gyerekek különféle szükségleteiről is gondoskodni kellett. A külvilágból érkező hatások azonban nem múltak el, most itt van a háború közelségének az érzete, az infláció, az energiaválság. Napi szinten okoz nyomást, hogy az, amit eddig megengedhettünk magunknak, az belefér-e most. Mi lesz, ha elveszítjük az állásunkat, nem kell-e holnap valami még rosszabbal szembe néznünk.


A kint és a bent


A külvilágból érkező nyomás aztán nem egyszerűen ránk van hatással, hanem a párkapcsolatunkra is. Ha valaki elveszíti az állását, ez felborítja a korábbi családi egyensúlyt, de önmagában már az is, ha ugyanaz az összeg nem elég arra, amire korábban elég volt. Ennek a helyzetnek a feszültsége megjelenik majd a beszélgetésekben, az elejtett szavakban, a hanghordozásban, amit a gyerek – nem tudatosan ugyan – de érzékel. Pontosan nem fogja érteni a helyzetet, ezért a hiányzó darabkákat a képzeletéből rakja majd össze, csakhogy a képzeletében gyakorta sokkal vészterhesebbre színezi a helyzetet, mint amilyen az valójában. Ez egyrészt ebből a meg nem értésből származik, másrészt abból, hogy „mindenhatónak” hiszi magát, (ami teljesen normális ebben az életkorban). A mindenhatóság azonban inkább terhet jelent, mert önmagát okolja majd a nehézségekért, (például azt gondolja, hogy “biztos miattam veszekednek a szüleim, mert rossz vagyok”) ami olyan felelősséget tesz rá, ami értelemszerűen túl nagy terhet jelent.


A megoldás


A megoldás azért nem egyszerű, mert ezek a folyamatok egyediek, minden családban másképp zajlanak, más történik, és más érzéseket, gondolatokat társítanak a családtagok hozzájuk, és mást gondolnak arról, hogy ki a hibás. Holott gyakorta senki sem „hibás”, mert a hiba nem köthető egyvalakihez, inkább ahhoz a folyamathoz, amiben egymáshoz kapcsolódunk. Amikor a család, a pár megérti ezt a folyamatot, lehetőséget kap arra, hogy más irányt szabjon a kimenetelének, és ezzel eljusson a saját rá szabott megoldásáig.
Keressen, ha ebben a folyamatban segítséget szeretne kapni:

Rist Lilla
család- és párterapeuta:
tel: 06 30 268 7449
e-mail: r.lilla3@gmail.com

7 tipp a párkapcsolat erősítésére

Gazdasági válság van, energiaválság, inflációs nyomás! A párokat ez ismét nehéz kihívások elé állítja, nem csoda, ha mostanában egyre többet veszekedtek, egyre kevésbé vagytok türelmesek, és egyre ritkábban éltek át önfeledt pillanatokat. Minden újra aktuális, amit az alábbi a bejegyzésemben írtam, csak ki kell cserélni a járvány szót háborúra vagy gazdasági válságra!

http://parkonzultacio.hu/2020/03/28/veszelyben-parkapcsolat/

Sajnos, az a tapasztalat, hogy a párkapcsolati harmóniát a nehézségek szétfeszítik, csak kevesen képesek arra, hogy a válság jeleit higgadtan fogadják és  megerősítsék a kapcsolatukat, magyarul, hogy összetartsanak a bajban. A stressz ugyanis a legrosszabbat hozza ki belőlünk.

Első tipp: Szerezd vissza a nyugalmad!

Ezért az első és az egyik legfontosabb tipp ilyenkor, hogy bármilyen nagy is a baj, mindent tegyetek meg azért, hogy megnyugtassátok magatokat, és a társatokat. Ehhez nagyon fontos tudatosítani, hogy az ilyenkor kialakuló veszekedések nem azért törnek ki, mert rossz a kapcsolatotok, hanem a kívülről érkező stressz miatt! Sokkal kisebbnek fogod gondolni a bajt, ha azt külső okokkal magyarázod, mintha azt gondolod, hogy a férjed/feleséged/párod a hibás vagy azt, hogy rossz a kapcsolatotok! Ha például a hónap közepére elfogy a pénzetek, sokkal korábban, mint korábban, akkor nem mindegy, hogy ezért a párodat okolod, vagy a válságot. Természetesen ilyenkor is kell megoldást találni, de a jó megoldás biztosan nem az lesz, ha elkezded szidni a párodat a költekezése miatt! Vagyis tudatosítsd magadban, hogy nem veletek van a baj alapvetően. Aztán keressetek alkalmat nyugodt együttlétekre. Ez lehet egy rövid séta, vagy a gyerek altatása utánra időzített kis beszélgetés, munkaidőből kiszakított közös ebéd.

Második tipp: Töltsétek ki a kommunikációs tesztet!

Ha kitöltöd a kommunikációs tesztet, láthatod, mely kommunikációs területek működnek jól és melyek nem. Ha a tesztből kiderült, miről nem beszéltek soha, akkor most itt az idő, hogy az életnek ezekre a területeire fény derüljön, vagy arra, hogy a kommunikációban új utakra indulj, és több pozitív megerősítést adj a társadnak hibáztatás helyett. A kommunikációs képességek erősítése kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a válsághelyzettel mit fogtok tudni kezdeni. Ha nem tudjátok egyeztetni az érdekeiteket, nem tudjátok elmesélni, kinek milyen elvárása, igénye van, mi okoz örömöt, mi fájdalmat, nem fogtok tudni alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Holott minden válság azt követeli tőlünk, hogy változzunk. Ez nagy kihívás, az út sokszor fájdalmas, de ahhoz, hogy sikeresen átverekedjünk magunkat rajta, és együtt is maradjunk az út végére, még szorosabb kommunikáció kell, mint eddig. A pozitív kommunikáció, a másik dicsérete, erősítése azonnali eredményt hoz, rögtön érezni fogod a hatását, a jobb hangulatot, ezért érdemes most azonnal kipróbálni.

https://online-kerdoiv.com/index/v/h/parkapcsolatikommunikacio

Harmadik tipp: Koncentrálj a megoldásra!

Amikor megbeszéltek egy problémát, például, hogy túl hamar elfogy a pénzetek, akkor a problémára koncentráljatok, és ezen belül is a megoldásra. A „miért vetted meg azt a vackot?” típusú kérdések nem a megoldást segítik, mert a múltba néznek, és könnyen hibáztatásnak érzékeli majd az, akit érint. Ha ilyen megjegyzések hangzanak el, abból nem megoldás, hanem veszekedés lesz. A helyes kérdés ilyenkor sokkal inkább az, hogy nézzük meg, mi segíthet, mire kell feltétlenül költeni, és mire nem? Milyen új forrásokat tudtok bevonni, lehet-e plusz bevételi forrásokat szerezni, ki mit tud tenni ezért? Ha sikerül ezeket tisztázni, azzal a nagyon jó érzéssel fejezhetitek be a beszélgetést, hogy közösen megoldottatok valamit, azt érezhetitek, hogy együtt sikerülhet, vált válnak vetve tudtok küzdeni, és ez tovább erősít majd benneteket!

Negyedik tipp: Figyelj a szexre!

A szex az egyik legfontosabb párkapcsolati barométer, jelzi, ha valami nem stimmel. Nincs általánosan alkalmazható szabály arra, hogy mi a normális gyakoriság vagy mód. De az biztos, hogyha a korábbi gyakorlathoz, szokásokhoz, rendszerességhez képest bármilyen eltérés mutatkozik, akkor az igazi felkiáltójel. A stressz a szexualitásunkra is hatással van, ha veszélyben érezzük magunkat, a biztonságunkat, akkor nem erre vágyunk majd elsődlegesen. Érdemes törekedni arra, hogy az együttlétekhez megteremtsük a körülményeket, és adjunk neki teret és időt, lehetőséget magunknak és a másiknak is arra, hogy ráhangolódjunk. A szexuális vágy eltűnhet bármilyen feszültség hatására – vagy úgy tűnhet, hogy eltűnik. De valójában a mögöttes ereje megmarad, csak elnyomjuk magunkban, hogy aztán ez a nyomás belülről kezdjen el pusztítani bennünket. Inkább használjuk ezt az erőt a másik iránti szeretetünk kifejezésére. A szeretet kifejezése szavakkal, de a szex által is erősíti a párkapcsolatot. Vagyis a legkézenfekvőbb erőforrás!

Ötödik tipp: Gondolj differenciáltan a kapcsolatodra!

Amikor baj  van, elkezdjük nagyon egyoldalúan látni a kapcsolatunkat, olyan, mintha minden jót elfelejtenénk egyik pillanatról a másikra. Ez stresszhelyzetben természetes reakció, de ha sikerül megnyugodnunk, akkor próbáljuk meg felidézni, hogy mégis mi a jó a kapcsolatunkban, mi mindent kaptunk benne, általa, mit tartunk értékesnek a másikban, mi az, ami miatt érdemes a nehézségek ellenére is benne maradni, mitől vagyunk mi jó páros. Talán nem lesz olyan könnyű rávenni magunkat erre, de ha sikerül felidézni néhány jó pillanatot, és megfogalmazni magunkban, hogy miért vagyunk mi párként egyediek, miben vagyunk jók, akkor ezek a gondolatok áthangolnak majd, és segítenek abban, hogy egymás felé fordulva megtaláljuk az adott helyzetben a megoldást.

Hatodik tipp: Adj valamit!

Adj figyelmet, szeretetet, törődést, valami olyasmit, amire a másik vágyik. Sokszor előfordul, hogy azt mondjuk, mi mindenünket odaadnánk a másikért, de többnyire azt hisszük, hogy a társunk arra vágyik, amire mi. Csakhogy ez a kettő nagyon különbözhet egymástól. Az első feladat tehát az, derítsd ki, mire vágyik a párod! Vajon  öt perc nyugalom az, vagy segítség a háztartásban, csak egy apró figyelmesség, egy dicsérő szó, egy közösen eltöltött nyugis este, vagy az, hogy külön programot csinálhasson? Ha kiderül, mi az, amit a másik értékel, akkor lehet, hogy nyugtalan leszel ettől, mert akár homlokegyenest különbözhet a te vágyadtól. Előfordulhat, hogy a párod egyedül szeretne lenni, de ha te közben a közelségére vágysz, akkor ez szorongató érzés is lehet. Egyszóval nem biztos, hogy komfortos szembesülni a másik valódi vágyával, ki kell lépned hozzá a saját koordináta-rendszeredből. Mégis megéri, mert ebből fogja érezni a társad, hogy valóban figyelsz rá, ezért ez az egyik fontos módja a párkapcsolatod megerősítésének!

Hetedik tipp: Találj ki valami meglepőt!

Mindenkinek máshol van a meglepetés-tűrő képessége, fontos, hogy tisztában legyél a társadéval. Vagyis ne szervezz meglepetés bulit, ha ő ezt utálja, vagy ha kifejezetten a kiszámíthatóságot szereti. De egy határon belül mindenkinek szüksége van változatosságra, valamire, ami olykor kiemel a hétköznapokból, ami nem szokványos. A kapcsolatoknak is szükségük van új élményekre, tapasztalásokra, és ezért jó, ha valamit változtatsz a megszokotthoz képest. Ha mindig van nálatok vasárnapi ebéd, akkor legyen olyan, hogy nem otthon ebédeltek. Vagy találkozzatok olyan helyen, ahol még soha, esetleg lógjatok el munkaidőben a munkahelyetekről, aludjatok az éjjel egy másik ágyon, egy másik szobában. Az új élmények új tapasztalatokat hoznak, kirángatnak a megszokott körökből, és ezzel esélyt kaptok arra, hogy másképp lássatok rá ugyanarra. Nem beszélve arról, hogy a szokatlanság mindig együtt jár valamiképp a vidámsággal. És ez esélyt ad arra, hogy együtt éljetek át örömöt, ami újra csak fontos erőforrás.

Ha nem haladsz…

Ha úgy érzed, egyik javaslat sem használ, mert már kipróbálni sem mered őket, akkor valószínűleg nagyobb kihívásokkal kell szembenéznetek. A problémák már elmélyültek és a “tippek” nem segítenek. Ekkor kérj segítséget és hívj bátran!

Rist Lilla: tel. 06 30 2687449

Párkapcsolati Kommunikációs Teszt

A Párkapcsolati Kommunikációs Teszt kitöltésével lehetőség nyílik arra, hogy kiderüljön, milyen területeken volna érdemes fejleszteni a kommunikációt. A beszélgetések mélysége és minősége alapvetően járul hozzá a párkapcsolattal való elégedettséghez, és jelzi, mennyire hatékonyan képes a pár rendezni az esetleges konfliktusait. Mert a kommunikáció mindig a kapcsolatról szól, soha nem “csak” kommunikáció.

A teszt megjelenik, ha rákattint az alábbi linkre!

https://online-kerdoiv.com/index/q/h/a0b14e8412e43f2765efcc63c6f457bb

Miért nem értjük egymást?

A párkapcsolati kommunikáció

A kimondott szavaknak óriási erejük van, a mennybe és a pokolba is juthatunk általuk. Földbe döngölhetünk velük valakit, vagy felemelhetünk. A szavak segíthetnek abban, hogy igazán mélyen megértsük egymást, és falat is húzhatnak közénk. Rajtunk múlik, melyikre használjuk. Az egymás közti kommunikáció módja és minősége ezért az egyik legfontosabb jele annak, milyen állapotban van a párkapcsolatunk.

Tévedések a párkapcsolati kommunikációról

Az egyik legfontosabb tévedés, hogy szavak nélkül is megértjük egymást! Előfordulhat persze, hogy vannak olyan párok, akik már szavak nélkül is megértik egymást. Ez azonban azt jelenti, hogy nagyon sok mindent tudnak és megértettek egymásról, vagyis már nagyon sokat beszéltek egymással. Az is előfordul, hogy annyira összehangolódik egy pár, hogy szavak nélkül is érzik a másikat. Ez azonban egy kivételes pillanatnak kell tekinteni. Azért válik lehetővé, mert ők már tudják, ismerik a másik rezdüléseit, mert a másik megosztotta/elmondta a kódot önmagukhoz.

Párbeszédre mindig szükség van

Ha azt gondoljuk, hogy a másik tudja, mi történik bennünk, anélkül, hogy ezt szavakkal elmagyaráznánk, akkor súlyosan tévedünk. Előfordulhat, hogy tudja, (elég ritkán), sokkal gyakoribb viszont, hogy teljesen, vagy részlegesen félreérti a bennünk zajló folyamatokat. A részleges félreértés is naggyá válhat egy idő után. A szavak, a tisztázó párbeszédek nem maradhatnak el soha! Ha pedig azt várjuk el, hogy szavak nélkül is megértsen minket a másik, akkor a lehetetlent kívánjuk!

Nem lehet nem kommunikálni

A verbális, azaz szavakkal történő kommunikáció csak az egyik kommunikációs csatorna. Minden mozdulatunkkal, a testhelyzetünkkel, és a tetteinkkel is kommunikálunk. Amikor nem beszélünk, akkor is mondunk valamit. A verbalitás megvonása, a nem beszélés pedig az egyik legpusztítóbb hatású „közlés”, a jelentése az, hogy kizárlak, kiűzlek a kettőnk közösségéből. Igazi büntetés-jellege van, amit azonban annak is nehéz fenntartani, aki épp nem akar szólni a másikhoz.

Bizalomvesztés rontja a párkapcsolati kommunikációt

Vannak olyan nehéz helyzetek természetesen, amikor Arany Jánossal szólva a „Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik”, amikor azért szűnik meg a kommunikáció, mert olyasmit mond, tesz a másik, ami miatt képtelenek leszünk kapcsolódni hozzá. Ennek egyik oka lehet a bizalomvesztés. Sok dolog miatt veszíthetjük el a másik iránti bizalmunkat, ilyen lehet a megcsalás, a hazugság, vagy olyan tett, amivel a másik kockára teszi a család, a párkapcsolat  biztonságát, harmóniáját, esetleg sok egymásra halmozódó apró csalódás is állhat  a háttérben. De lehet belőlünk származó oka is, hogy olyan tulajdonságokat vetítettünk a másikba, amelyekkel nem rendelkezik.

A stressz rontja a párkapcsolati kommunikációt

A stressz azonnal rontja a párkapcsolati kommunikációt, hiszen rögtön „fuss vagy üss” üzemmódba kerülünk. Ez még az egyébként jól működő párkapcsolatokra is igaz. Sokkal kevésbé leszünk képesek hatékonyan kommunikálni stresszhelyzetben, és paradox módon arra is, hogy ebben a nehéz helyzetben kreatív megoldást találjunk! A legfontosabb ezért, hogy akkor kezdjünk el beszélgetni egymással, ha már mindketten megnyugodtunk. Erre lehet, hogy nem elég egy nap. Tehát a  – ne feküdj le haraggal – „szabály” rossz utakra is vihet. Vagyis nem feltétlenül a nap végén kell  tisztázni a helyzeteket, hanem akkor, amikor már mindketten tisztábban látunk, lehiggadtunk.

A kritika rontja a párkapcsolati kommunikációt

Amikor párterápiás üléseken esik szó a kritizálásról és kiderül, hogy a kritizálás falat emel, és egyáltalán nem hatékony technika, a kritizáló fél ezt úgy éli meg, hogyha nem kritizálhat, akkor fel kell adnia önmagát, hiszen magában kell tartania a véleményét. Nem kell. Csak nem mindegy, hogyan kommunikálja a szükségletét, vágyát, igényét, nyugodt hangnemben, önmagát feltárva, a saját személyes történetébe beágyazva, vagy szemrehányásszerűen. Míg az előbbivel építheti a kapcsolatát, addig a kritikával rombolja, mert a másik fél be fogja zárni a lelkét.

Hétköznapi vétkeink

Gyakori, hogy egyszerűen elfelejtünk kommunikálni, elsodornak a napi teendők, és úgy gondoljuk, hogy ennek nem lesz súlyos következménye. Pedig ha se stressz nincs, se bizalomvesztés, és a kritika is ritkán fordul elő, akkor is eltávolodhatunk egymástól pusztán a nem kommunikálás miatt. Egy idő után egyszerűen nem fogjuk tudni, mit él át, mivel küzd, miben van benne a másik, és ilyenkor ketten  kétfelé indulunk. Ilyen esetben az újraközeledés jó eszköze lehet, ha egyszerűen alkalmat adunk magunknak egy-egy jó beszélgetésre.

Az esetek többségében azonban a kommunikáció romlásának, felszínessé válásnak mélyebb okai vannak, amelyeket érdemes tisztázni. Ha már hosszan fennállnak, akkor olyan sok mindent kell kibogozni, hogy külső segítség is szükséges lehet hozzá. Keressenek bátran, a párkapcsolati kommunikáció fejleszthető!

Itt olvashatsz erről részletesebben!

http://parkonzultacio.hu/2023/01/31/miert-nem-ertjuk-egymast-2-resz/

Itt tudhatsz meg többet a saját párkapcsolati kommunikációdról a teszt segítségével:

Párkapcsolati Kommunikáció Teszt

tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com

A párterápia

A párterápia valós segítséget ad ahhoz, hogy rendezzük a kapcsolati problémáinkat. A konfliktus természetes része az életünknek, nem az a baj, ha ezek megjelennek, hanem az, ha nem tudjuk megoldani őket méghozzá megnyugtató módon. A párterápia kiváló lehetőséget ad arra, hogy megértsük, hogyan működünk a kapcsolatainkban, hogyan tudunk úgy jelen benni benne, hogy megtapasztaljuk, önmagunk feladása nélkül is lehetséges egymáshoz biztonságosan kapcsolódni. A párterápia valójában abban segít, hogy ne csak együtt éljünk mint két szobatárs, hanem a párkapcsolat ténylegesen a boldogság forrása legyen.

Az első párterápiás ülés

Az első párterápiás ülésen megismerkedünk egymással, a pár mindkét tagját arra kérem, hogy mondja el, ő hogyan látja a kapcsolat jelenlegi állapotát. Egészen pontosan azt, mikor, hogyan kezdődtek a nehézségek, ez mit jelent az ő számára. Ezek után megpróbálunk egy olyan célt megfogalmazni, amely a pár mindkét tagjának elfogadható, ami nem is olyan egyszerű, mert hamar kiderül, hogy ugyanaz a helyzet kétféle nézőpontból egész másképp látszik. Valójában az első ülés döntő abból a szempontból, hogy kiderül, ki mennyire tud elköteleződni a folyamatban, mennyire akar részt venni ebben a továbbiakban, lesz-e következő találkozás vagy sem.

Meddig tart egy párterápia?

A párterápia jó esetben addig tart, amíg a közösen választott célt el nem érjük. Ez páronként nagyon különféle időtartamot jelölhet. Személyes tapasztalataim szerint legalább egy év kell ahhoz, hogy olyan változás következzen be a kapcsolatban, amely maradandó eredményeket hoz. Egyes kutatások szerint a párok átlagosan hat évig görgetik maguk előtt a problémákat, amíg szakember segítségét kérik. Ez azt jelenti, hogy hosszú-hosszú ideig várjuk, hogy majd a gondok megoldódnak maguktól. A párterápiás segítségkérés valójában annak a felismerése is, hogy ez nem lehetséges, felelősek vagyunk a saját és a közös életünk alakulásáért, mert a gondok nem oldódnak meg maguktól. Segítséget kérni ezért annak a jele, hogy a személyiségünk egészséges, és törekszünk a megoldásra!

A párterapeuta nem ítélkezik!

A pár- és családterápia rendszerszemléletű. Ez azt jelenti, hogy nem ok okozati összefüggéseket keres, hanem a folyamatot vizsgálja. Nem diagnosztizál, és nem keresi a „hibást”, mert ebben a szemléletben minden kis történet egy nagyobb történetnek a része. Ez azt jelenti, hogy ha ismerjük a kis történetet, attól még nem ismerjük ennek a hátterét, nem tudjuk, mi történt előtte, és azelőtt. A kölcsönhatásokra figyelünk, és ennek a visszatérő motívumaira, arra a forgatókönyvre, amelyet a pár tudattalanul követ. Ez azt jelenti, hogy bármi is történt a párkapcsolatban, párterapeutaként soha nem fogok ítéletet hirdetni. Ez a jogászok dolga. A párterápiás üléseken az a közös nagy feladatunk, hogy megértsük ezeket a mélyebb összefüggéseket, meglássuk a valódi másikat.

Hogyan dolgozunk a párterápiás üléseken?

Nagyon sokféle eszközt vetünk be a párterápiás üléseken, az egyszerű kérdésektől kezdve a pszichodramatikus játékokig. Mindegyiknek egy célja van, hogy kimozduljunk a hagyományos nézőpontunkból, és kicsit másképp lássunk rá ugyanarra. A legtöbb esetben a változás abból származik, hogy ezeken az alkalmakon mélyebben megértjük a saját magunk, és a másik mozgatórugóit. Néha kövekből rakjuk ki ehhez a családunkat, rajzolunk, vagy régi fényképeket nézegetünk, egy kicsit kimozdulva ezzel a komfortzónánkból! De ez a belső munka feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a dolgok úgy rendeződjenek át, hogy az a jövőt és a boldogságot szolgálja.

Mennyire hatékony a párterápia?

A párterápia hatékonyságát az EFT, azaz az Érzelemfókuszú Terápia kapcsán mutatták ki több szigorúan ellenőrzött tudományos vizsgálattal. A terápia hatásosságát a kommunikáció javulásával és a kapcsolati elégedettséggel mérték.

Egy 1999-es kutatás szerint az EFT hatására a párok 90 százalékánál indultak el pozitív folyamatok. Az utánkövetéses vizsgálatok azt mutatták, hogy a javulás nem fejeződött be a terápia befejezésével, hanem tovább folytatódott. A pároknak a 70-73 százaléka jutott túl a nehézségein.

A pozitív hatások a következő területeken voltak kimutathatóak: a depresszió csökkenése, az intimitás-érzés, a bizalom növekedése, a szexuális vágy és elégedettség növekedése.

Oklevél az EFT-képzésről

Mikor forduljon párterapeutához?

-A kapcsolat kezdetén, ha az elköteleződés nem történt meg teljesen egymás iránt

-Ismétlődően előfordulnak olyan konfliktusok, amelyeket nem tűnnek megoldhatónak

-Szexuális problémák megjelenésekor

-Drog, alkohol, vagy számítógép-függőség, munkafüggőség megjelenése esetén

-Ha a kapcsolati egyensúly felborult, vagyis az egyik fél jóval többet ad bele a kapcsolatba, mint a másik

-Valakiben felmerült már a válás gondolata

-A harmadik felbukkanása esetén

-A bizalom elvesztésekor

-Anyós- és apósproblémák jelentkezésekor

-Valamelyik fél súlyos betegsége esetén

-Vagy ha egyszerűen csak boldogtalannak érzi magát

Válás közös megegyezéssel

Ahhoz, hogy a válás a lehető legkisebb bonyodalommal és lelki sérüléssel járjon, a legjobb, ha közös megegyezéssel sikerül elválni. Ennek azonban lelki feltételei is vannak. Az első, hogy mindkét fél a válás mellett tegye le a voksát, és ne akarja a kapcsolatot újraépíteni. Előfordul az is, hogy már egyik fél sem szeretné folytatni a házasságot, de annyi sértettség és fájdalom van benne, hogy megpróbál revánsot venni.

A közös megegyezés lelki feltételei

 A válásra elsősorban mint jogi aktusra gondolunk, közben egy kapcsolat megszakítása alapvetően lélektani folyamat, amelynek egy nagyon fontos állomása a válás törvényesítése és jogi aktusa. Ahhoz, hogy ez közös megegyezéssel történjen, elsősorban a lelkünkben kell rendet tennünk, és tisztáznunk, végül is mi vezetett a kapcsolat kudarcához, mi volt ebben a mi részünk és mi a másiké. Az a jó, ha ennek tisztázására mindkét fél készen áll, és már kellő higgadtsággal képes a kapcsolatra ránézni. Időre is szükség van ahhoz, hogy ez a higgadtság bennünk létrejöjjön, de arra is, hogy újra és újra végignézzük, elmondjuk, átértékeljük, mi történt velünk a kapcsolatban. Vagyis belső munkára van szükség. A válást kísérő gyász feldolgozására.

A közös megegyezés és az út tisztelete

A válás lélektani értelemben sokkal inkább egy folyamat, ami hosszan eltarthat. Kezdetben még nagyon ellentmondásos érzéseink lehetnek ezzel kapcsolatban, gyakran előfordul, hogy egész mást gondolunk erről reggel, mint este. Vagyis először önmagunkra kell időt szánnunk, és türelmesnek kell lennünk a saját ellentmondásos érzéseinkkel. Amikor viszont tisztába jöttünk magunkkal, akkor érdemes az álláspontunkat következetesen közvetíteni a társunknak. Közben tekintettel kell azonban lenni arra, hogy ő is úton van, ami azt jelenti, hogy gyorsabban és lassabban is haladhat nálunk. Az ő útját is érdemes tiszteletben tartani.

Közös megegyezés és következetesség

Ha már eldőlt bennünk, hogy el akarunk válni, akkor jó ezt következetesen képviselni, és a kapcsolatot valóban megszakítani, lehetőleg minden szálon. Kivéve a gyerekek ügyében, mert a gyerekek örökre összekötő kapcsot jelentenek. Minden más területen azonban a továbbra is fennmaradó szálak azt üzenik, hogy a válás nem történt meg valójában. Ha például közös marad az autó, a nyaraló, vagy munkahelyi, üzleti kapcsolatban maradunk egymással, akkor ennek ugyan lehetnek nagyon gyakorlati okai, mégis a tudattalan szintjén jelzik, hogy valamit nem sikerült elengednünk. Ha pedig ragaszkodunk ezekhez a szálakhoz, akkor könnyen válik az életnek ez a területe a kapcsolati harc színterévé. Vagyis biztos, hogy nem lesz közös megegyezés.   

Közös megegyezés és a személyiségünk

A válás az egyik legerőteljesebb stressz, ami érhet bennünket az életünk során. Ez sajnos azt is jelenti, hogy a legrosszabbat fogja felszínre hozni a személyiségünkből. Két nagyjából egészséges  személyiségű felnőtt számára is szükség lehet némi párterápiás szakértelemre, hogy mindketten eljussunk a közös megegyezésig, feldolgozzák a gyászt, felmérjék, mi volt a mi szerepünk a kapcsolat megromlásában. Akiknek azonban úgy alakult az életük, hogy az átlagnál több sérülést kellett elszenvedniük, most olyan válságot élhetnek át, amiben sehogy sem nyernek majd megnyugvást. Ilyenkor egyéni terápiás segítségre is szükség lehet ahhoz, hogy ez a közös megegyezés megszülethessen, és békében élhessünk tovább önmagunkkal.

Ha szeretne közös megegyezéssel elválni, feldolgozni a kapcsolatban történteket, hogy minél kevesebb sérüléssel lépjenek tovább, bátran keressen!

Rist Lilla tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com

Válás hatása a gyerekekre

A válás legkritikusabb, szülők számára is legnehezebben feldolgozható kérdése, hogy milyen hatása lesz mindennek a gyermekre. Hogyan kell viselkedni, mit kell neki mondani, és főképp hogyan beszéljünk neki erről, amikor elhatározzuk, hogy elválunk. A kérdést máig nagyon sok tabu és téveszme kíséri.

Válás gyerekkel a társadalom megítélése szerint

Muszáj néhány szót ejtenünk a válás társadalmi megítéléséről, arról, hogy ugyan a gyerekek nagyon jelentős számban élnek elvált családokban, erről mégsem beszélünk, ha nem muszáj, mert a házasság és a harmonikus kapcsolat a kívánt norma. És valóban mindannyian szeretetteljes, támogató kapcsolatra vágyunk. Ez ősi, emberi vágy, teljesen rendjénvaló, hogy ezt értéknek tekintjük. Csakhogy akkor, amikor ezt a harmonikus kapcsolatot nem sikerül megvalósítanunk, és válni kényszerülünk, a kudarcélményünk könnyen összekapcsolódhat a társadalom negatív megítélésével, és ekkor roppant nehéz helyzetbe kerülünk, mert képtelenek leszünk segítséget kérni. Mert ahhoz el kell mondanunk, hogy mi történt velünk, milyen kritikus élethelyzetben vagyunk. Ha ezt a szégyenérzetünk, a bűntudatunk, a megbélyegzettségünk megakadályozza, akkor a lelki terhek megtöbbszöröződnek.

Válásnál a gyerek krízise természetes

A gyermek lelkiállapota szorosan összefüggésben áll a szülei lelkiállapotával, kapcsolatuk minőségével. Ez azt jelenti, hogy ha a szülők kapcsolata válságban van, akkor a gyerek reakciói ezt tükrözni fogják. Azt kell mondanunk, hogy az a természetes, hogyha a gyerek viselkedése válás idején megváltozik, és az a különös, és a kóros, ha ez nem történik meg. A gyerekek a válás előjeleit is pontosan érzékelik, a feszültséggel teli légkört, a felkapott hangsúlyú mondatokat, az ajtók becsapódását. Jellemző, hogy sokkal nagyobb bajt sejtenek ilyenkor, mint ami valójában történik, ezért a válás tényét a lehető leghamarabb közölni kell velük. Őket is megilleti a jog, hogy tudják, mi fog történni velük a jövőben.

Mit tehetsz válásnál a gyerekedért?

Először is akkor járunk a legjobban, ha elfogadjuk az érzéseinket, a bizonytalanságunkat, a fájdalmunkat, a zavarodottságunkat, ezek az érzések válási krízishelyzetben teljesen érthetőek. Nem kell tőlük „megszabadulnunk”. De közben jó bízni abban, hogy az életünk újraformálódásával ezek az érzések megszűnnek majd.  Minél inkább elfogadjuk a helyzetünket, megértjük ebben önmagunkat, minél több segítséget tudunk kérni, annál többet segíthetünk a gyerekünknek. Ha ugyanis tudunk beszélni a válásról, esélyünk van feldolgozni a történteket, és ezáltal annál nagyobb esélye lesz annak is, hogy ezt a megdolgozottságot adjuk át a gyermeknek, nem pedig a sebzettséget, és a fájdalmat.

Amikor a gyerek eszközzé válik a válásban

A kutatások azt bizonyítják, hogy a tartós krízist (két évnél tovább tartó) a gyerekek számára nem a válás okozza, hanem az, ha szüleik harcban állnak egymással. Válásnál a gyerekek ennek a harcnak gyakran lesznek az eszközei. A küzdelem körülöttük forog, hiszen a kapcsolat megszakadásával már csak ők kötik össze a párt. A gyerekek nevelésével, láthatásával kapcsolatos kérdések közben csak látszólag szólnak a gyerekekről, a valóságban sokkal inkább a bosszúról, a kapcsolatban átélt vélt vagy valós sérelmek leveréséről.  A gyerek mindeközben, aki mindkét szülőjéhez kötődik, olyan lojalitáskonfliktusba kerül, (mert választania kell a két szülő között) ami hosszú távon hatással lesz a későbbi pszichés fejlődésére, arra, hogyan alakulnak majd a párkapcsolatai, mekkora bizalommal tud odafordulni az élet és embertársai felé.

Ha szeretne a válási krízisben segítséget kérni, és úgy elválni, hogy a gyermek a legkevésbé sérüljön, keressen bátran!

Rist Lilla: tel: 06302687449

r.lilla3@gmail.com