Ha a kapcsolatunkban konfliktushelyzet alakul ki, hajlamosak vagyunk vagy saját magunkat, vagy épp a másikat okolni magáért a konfliktusért, vagy annak megoldatlanságáért. Az esetek nagy többségében azonban nem erről van szó. Senki sem hibás egyenként.
Sokkal inkább az történik, hogy a pár tagjai között olyan rossz körök, negatív ciklusok alakulnak ki, amelyekben lehetetlenné válik a konfliktus feloldása, és a felek elkezdenek távolodni egymástól. Ilyenkor gyakran hiszik azt, tévesen, hogy rosszul választottak, esetleg, hogy nem is illenek egymáshoz, mert „nem értik meg egymást” vagy azt, hogy „kommunikációs problémáik vannak”. A párkonzultáción, vagy párterápián ezekre a rosszul működő ciklusokra pillantunk rá. A pár tagjai abban kapnak segítséget, hogy megértsék, saját élettörténetükből hogyan következik mindez, és megtanulják, hogyan indíthatnak olyan másféle köröket, amelyek a közeledést és egymás megértését teszik lehetővé. Az üléseken nagy szerepet kap a múlt, az előző kapcsolatok, a gyerekkor lelki történéseinek feltárása. Mindez azért különbözik alapjaiban az egyéni terápiás ülésektől, mert a pár tagjai egyedülálló lehetőséget kapnak arra, hogy saját magukon túl a másik mélyebb motivációit is megismerjék, és ily módon egyszerre és egy irányba fejlődjenek. Semmilyen konfliktus nem oldható fel a párunk mély, őszinte megértése nélkül. Ezért nem csak egyéni fejlődésünkön és önismeretünkön kell állandóan dolgoznunk, hanem a kapcsolatunk mélyebb rétegeinek feltárásán is. Egy párkapcsolati krízis esetén mindig az a kérdés, hogyan is működünk mi együtt, hogyan jutottunk el idáig mi ketten, és mit kell tennünk ahhoz, hogy ez megváltozzon. Ennek feltárása akkor is elkerülhetetlen, ha felmerül a válás lehetősége. Nem csak azért, mert ezeknek a kérdéseknek az őszinte megválaszolása nélkül soha sem leszünk képesek valóban, lélektani értelemben is elválni egymástól, hanem azért is, mert egy következő kapcsolatban könnyen ugyanabba a rossz ciklusba kerülhetünk.
Nagyon sok pár él továbbra is együtt úgy, hogy soha nem néz rá a kapcsolatuk működésének mozgatórugóira, az esetleges krízishelyzetek okaira. Ők azok, akik úgy szokták jellemezni a viszonyukat, hogy „olyanok vagyunk, mint a testvérek” vagy „viszonylag jól működő gazdasági társaság vagyunk”, esetleg kényszerű rabságnak bélyegzik a kapcsolatukat, amelyből jólesik olykor kiszabadulni. Egyébként azonban kényelmesnek tűnik a megszokott unalom, amely úgy tűnik, mintha velejárója lenne a felnőtt és „normális” életnek. Az eredmény közöny, fásultság, és akár depresszió is lehet. A párterápia számukra is a másik közelségében mélyen átélt intimitás és a boldogság lehetőségét kínálja.
A párterápiás ülések kétheti gyakorisággal zajlanak, alkalmanként másfél órásak. Az üléseken nagyon sok játékos, kreatív, rajzos, pszichodramatikus módszert alkalmazunk, amelyek a verbalitáson túl segítenek hozzá önmagunk és a másik teljesebb megértéséhez.
Mikor érdemes párterápiás segítséget kérni?
- ha úgy érzik, egyáltalán nem értik egymást
- feloldhatatlannak tűnő párkapcsolati konfliktusok esetén
- ha hirtelen megváltoznak a szexuális igények, vagy megszűnik a szex
- ha a családi munkamegosztást egyenlőtlennek érzik
- ha a gyermektelenség hátterében semmilyen szervi elváltozás nincs
- ha betoppan a „harmadik”
- nehéz válásnál