Párkapcsolati Kommunikációs Teszt

A Párkapcsolati Kommunikációs Teszt kitöltésével lehetőség nyílik arra, hogy kiderüljön, milyen területeken volna érdemes fejleszteni a kommunikációt. A beszélgetések mélysége és minősége alapvetően járul hozzá a párkapcsolattal való elégedettséghez, és jelzi, mennyire hatékonyan képes a pár rendezni az esetleges konfliktusait. Mert a kommunikáció mindig a kapcsolatról szól, soha nem “csak” kommunikáció.

A teszt megjelenik, ha rákattint az alábbi linkre!

https://online-kerdoiv.com/index/q/h/a0b14e8412e43f2765efcc63c6f457bb

Érted, amit mondok?

A párkapcsolati kommunikáció

A kimondott szavaknak óriási erejük van, a mennybe és a pokolba is juthatunk általuk. Földbe döngölhetünk velük valakit, vagy felemelhetünk. A szavak segíthetnek abban, hogy igazán mélyen megértsük egymást, és falat is húzhatnak közénk. Rajtunk múlik, melyikre használjuk. Az egymás közti kommunikáció módja és minősége ezért az egyik legfontosabb jele annak, milyen állapotban van a párkapcsolatunk.

Tévedések a párkapcsolati kommunikációról

Az egyik legfontosabb tévedés, hogy szavak nélkül is megértjük egymást! Előfordulhat persze, hogy vannak olyan párok, akik már szavak nélkül is megértik egymást. Ez azonban azt jelenti, hogy nagyon sok mindent tudnak és megértettek egymásról, vagyis már nagyon sokat beszéltek egymással. Az is előfordul, hogy annyira összehangolódik egy pár, hogy szavak nélkül is érzik a másikat. Ez azonban egy kivételes pillanatnak kell tekinteni. Azért válik lehetővé, mert ők már tudják, ismerik a másik rezdüléseit, mert a másik megosztotta/elmondta a kódot önmagukhoz.

Párbeszédre mindig szükség van

Ha azt gondoljuk, hogy a másik tudja, mi történik bennünk, anélkül, hogy ezt szavakkal elmagyaráznánk, akkor súlyosan tévedünk. Előfordulhat, hogy tudja, (elég ritkán), sokkal gyakoribb viszont, hogy teljesen, vagy részlegesen félreérti a bennünk zajló folyamatokat. A részleges félreértés is naggyá válhat egy idő után. A szavak, a tisztázó párbeszédek nem maradhatnak el soha! Ha pedig azt várjuk el, hogy szavak nélkül is megértsen minket a másik, akkor a lehetetlent kívánjuk!

Nem lehet nem kommunikálni

A verbális, azaz szavakkal történő kommunikáció csak az egyik kommunikációs csatorna. Minden mozdulatunkkal, a testhelyzetünkkel, és a tetteinkkel is kommunikálunk. Amikor nem beszélünk, akkor is mondunk valamit. A verbalitás megvonása, a nem beszélés pedig az egyik legpusztítóbb hatású „közlés”, a jelentése az, hogy kizárlak, kiűzlek a kettőnk közösségéből. Igazi büntetés-jellege van, amit azonban annak is nehéz fenntartani, aki épp nem akar szólni a másikhoz.

Bizalomvesztés rontja a párkapcsolati kommunikációt

Vannak olyan nehéz helyzetek természetesen, amikor Arany Jánossal szólva a „Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik”, amikor azért szűnik meg a kommunikáció, mert olyasmit mond, tesz a másik, ami miatt képtelenek leszünk kapcsolódni hozzá. Ennek egyik oka lehet a bizalomvesztés. Sok dolog miatt veszíthetjük el a másik iránti bizalmunkat, ilyen lehet a megcsalás, a hazugság, vagy olyan tett, amivel a másik kockára teszi a család, a párkapcsolat  biztonságát, harmóniáját, esetleg sok egymásra halmozódó apró csalódás is állhat  a háttérben. De lehet belőlünk származó oka is, hogy olyan tulajdonságokat vetítettünk a másikba, amelyekkel nem rendelkezik.

A stressz rontja a párkapcsolati kommunikációt

A stressz azonnal rontja a párkapcsolati kommunikációt, hiszen rögtön „fuss vagy üss” üzemmódba kerülünk. Ez még az egyébként jól működő párkapcsolatokra is igaz. Sokkal kevésbé leszünk képesek hatékonyan kommunikálni stresszhelyzetben, és paradox módon arra is, hogy ebben a nehéz helyzetben kreatív megoldást találjunk! A legfontosabb ezért, hogy akkor kezdjünk el beszélgetni egymással, ha már mindketten megnyugodtunk. Erre lehet, hogy nem elég egy nap. Tehát a  – ne feküdj le haraggal – „szabály” rossz utakra is vihet. Vagyis nem feltétlenül a nap végén kell  tisztázni a helyzeteket, hanem akkor, amikor már mindketten tisztábban látunk, lehiggadtunk

A kritika rontja a párkapcsolati kommunikációt

Amikor párterápiás üléseken esik szó a kritizálásról és kiderül, hogy a kritizálás falat emel, és egyáltalán nem hatékony technika, a kritizáló fél ezt úgy éli meg, hogyha nem kritizálhat, akkor fel kell adnia önmagát, hiszen magában kell tartania a véleményét. Nem kell. Csak nem mindegy, hogyan kommunikálja a szükségletét, vágyát, igényét, nyugodt hangnemben, önmagát feltárva, a saját személyes történetébe beágyazva, vagy utólag, szemrehányásszerűen. Míg ez utóbbival építheti a kapcsolatát, addig a kritikával rombolja, mert a másik fél be fogja zárni a lelkét.

Hétköznapi vétkeink

Gyakori, hogy egyszerűen elfelejtünk kommunikálni, elsodornak a napi teendők, és úgy gondoljuk, hogy ennek nem lesz súlyos következménye. Pedig ha se stressz nincs, se bizalomvesztés, és a kritika is ritkán fordul elő, akkor is eltávolodhatunk egymástól pusztán a nem kommunikálás miatt. Egy idő után egyszerűen nem fogjuk tudni, mit él át, mivel küzd, miben van benne a másik, és ilyenkor ketten   kétfelé indulunk. Ilyen esetben az újraközeledés jó eszköze lehet, ha egyszerűen alkalmat adunk magunknak egy-egy jó beszélgetésre.

Az esetek többségében azonban a kommunikáció romlásának, felszínessé válásnak mélyebb okai vannak, amelyeket érdemes tisztázni. Ha már hosszan fennállnak, akkor olyan sok mindent kell kibogozni, hogy külső segítség is szükséges lehet hozzá. Keressenek bátran, a párkapcsolati kommunikáció fejleszthető!

tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com

A párterápia

A párterápia valós segítséget ad ahhoz, hogy rendezzük a kapcsolati problémáinkat. A konfliktus természetes része az életünknek, nem az a baj, ha ezek megjelennek, hanem az, ha nem tudjuk megoldani őket méghozzá megnyugtató módon. A párterápia kiváló lehetőséget ad arra, hogy megértsük, hogyan működünk a kapcsolatainkban, hogyan tudunk úgy jelen benni benne, hogy megtapasztaljuk, önmagunk feladása nélkül is lehetséges egymáshoz biztonságosan kapcsolódni. A párterápia valójában abban segít, hogy ne csak együtt éljünk mint két szobatárs, hanem a párkapcsolat ténylegesen a boldogság forrása legyen.

Az első párterápiás ülés

Az első párterápiás ülésen megismerkedünk egymással, a pár mindkét tagját arra kérem, hogy mondja el, ő hogyan látja a kapcsolat jelenlegi állapotát. Egészen pontosan azt, mikor, hogyan kezdődtek a nehézségek, ez mit jelent az ő számára. Ezek után megpróbálunk egy olyan célt megfogalmazni, amely a pár mindkét tagjának elfogadható, ami nem is olyan egyszerű, mert hamar kiderül, hogy ugyanaz a helyzet kétféle nézőpontból egész másképp látszik. Valójában az első ülés döntő abból a szempontból, hogy kiderül, ki mennyire tud elköteleződni a folyamatban, mennyire akar részt venni ebben a továbbiakban, lesz-e következő találkozás vagy sem.

Meddig tart egy párterápia?

A párterápia jó esetben addig tart, amíg a közösen választott célt el nem érjük. Ez páronként nagyon különféle időtartamot jelölhet. Személyes tapasztalataim szerint legalább egy év kell ahhoz, hogy olyan változás következzen be a kapcsolatban, amely maradandó eredményeket hoz. Egyes kutatások szerint a párok átlagosan hat évig görgetik maguk előtt a problémákat, amíg szakember segítségét kérik. Ez azt jelenti, hogy hosszú-hosszú ideig várjuk, hogy majd a gondok megoldódnak maguktól. A párterápiás segítségkérés valójában annak a felismerése is, hogy ez nem lehetséges, felelősek vagyunk a saját és a közös életünk alakulásáért, mert a gondok nem oldódnak meg maguktól. Segítséget kérni ezért annak a jele, hogy a személyiségünk egészséges, és törekszünk a megoldásra!

A párterapeuta nem ítélkezik!

A pár- és családterápia rendszerszemléletű. Ez azt jelenti, hogy nem ok okozati összefüggéseket keres, hanem a folyamatot vizsgálja. Nem diagnosztizál, és nem keresi a „hibást”, mert ebben a szemléletben minden kis történet egy nagyobb történetnek a része. Ez azt jelenti, hogy ha ismerjük a kis történetet, attól még nem ismerjük ennek a hátterét, nem tudjuk, mi történt előtte, és azelőtt. A kölcsönhatásokra figyelünk, és ennek a visszatérő motívumaira, arra a forgatókönyvre, amelyet a pár tudattalanul követ. Ez azt jelenti, hogy bármi is történt a párkapcsolatban, párterapeutaként soha nem fogok ítéletet hirdetni. Ez a jogászok dolga. A párterápiás üléseken az a közös nagy feladatunk, hogy megértsük ezeket a mélyebb összefüggéseket, meglássuk a valódi másikat.

Hogyan dolgozunk a párterápiás üléseken?

Nagyon sokféle eszközt vetünk be a párterápiás üléseken, az egyszerű kérdésektől kezdve a pszichodramatikus játékokig. Mindegyiknek egy célja van, hogy kimozduljunk a hagyományos nézőpontunkból, és kicsit másképp lássunk rá ugyanarra. A legtöbb esetben a változás abból származik, hogy ezeken az alkalmakon mélyebben megértjük a saját magunk, és a másik mozgatórugóit. Néha kövekből rakjuk ki ehhez a családunkat, rajzolunk, vagy régi fényképeket nézegetünk, egy kicsit kimozdulva ezzel a komfortzónánkból! De ez a belső munka feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a dolgok úgy rendeződjenek át, hogy az a jövőt és a boldogságot szolgálja.

Mennyire hatékony a párterápia?

A párterápia hatékonyságát az EFT, azaz az Érzelemfókuszú Terápia kapcsán mutatták ki több szigorúan ellenőrzött tudományos vizsgálattal. A terápia hatásosságát a kommunikáció javulásával és a kapcsolati elégedettséggel mérték.

Egy 1999-es kutatás szerint az EFT hatására a párok 90 százalékánál indultak el pozitív folyamatok. Az utánkövetéses vizsgálatok azt mutatták, hogy a javulás nem fejeződött be a terápia befejezésével, hanem tovább folytatódott. A pároknak a 70-73 százaléka jutott túl a nehézségein.

A pozitív hatások a következő területeken voltak kimutathatóak: a depresszió csökkenése, az intimitás-érzés, a bizalom növekedése, a szexuális vágy és elégedettség növekedése.

Oklevél az EFT-képzésről

Mikor forduljon párterapeutához?

-A kapcsolat kezdetén, ha az elköteleződés nem történt meg teljesen egymás iránt

-Ismétlődően előfordulnak olyan konfliktusok, amelyeket nem tűnnek megoldhatónak

-Szexuális problémák megjelenésekor

-Drog, alkohol, vagy számítógép-függőség, munkafüggőség megjelenése esetén

-Ha a kapcsolati egyensúly felborult, vagyis az egyik fél jóval többet ad bele a kapcsolatba, mint a másik

-Valakiben felmerült már a válás gondolata

-A harmadik felbukkanása esetén

-A bizalom elvesztésekor

-Anyós- és apósproblémák jelentkezésekor

-Valamelyik fél súlyos betegsége esetén

-Vagy ha egyszerűen csak boldogtalannak érzi magát

Válás közös megegyezéssel

Ahhoz, hogy a válás a lehető legkisebb bonyodalommal és lelki sérüléssel járjon, a legjobb, ha közös megegyezéssel sikerül elválni. Ennek azonban lelki feltételei is vannak. Az első, hogy mindkét fél a válás mellett tegye le a voksát, és ne akarja a kapcsolatot újraépíteni. Előfordul az is, hogy már egyik fél sem szeretné folytatni a házasságot, de annyi sértettség és fájdalom van benne, hogy megpróbál revánsot venni.

A közös megegyezés lelki feltételei

 A válásra elsősorban mint jogi aktusra gondolunk, közben egy kapcsolat megszakítása alapvetően lélektani folyamat, amelynek egy nagyon fontos állomása a válás törvényesítése és jogi aktusa. Ahhoz, hogy ez közös megegyezéssel történjen, elsősorban a lelkünkben kell rendet tennünk, és tisztáznunk, végül is mi vezetett a kapcsolat kudarcához, mi volt ebben a mi részünk és mi a másiké. Az a jó, ha ennek tisztázására mindkét fél készen áll, és már kellő higgadtsággal képes a kapcsolatra ránézni. Időre is szükség van ahhoz, hogy ez a higgadtság bennünk létrejöjjön, de arra is, hogy újra és újra végignézzük, elmondjuk, átértékeljük, mi történt velünk a kapcsolatban. Vagyis belső munkára van szükség. A válást kísérő gyász feldolgozására.

A közös megegyezés és az út tisztelete

A válás lélektani értelemben sokkal inkább egy folyamat, ami hosszan eltarthat. Kezdetben még nagyon ellentmondásos érzéseink lehetnek ezzel kapcsolatban, gyakran előfordul, hogy egész mást gondolunk erről reggel, mint este. Vagyis először önmagunkra kell időt szánnunk, és türelmesnek kell lennünk a saját ellentmondásos érzéseinkkel. Amikor viszont tisztába jöttünk magunkkal, akkor érdemes az álláspontunkat következetesen közvetíteni a társunknak. Közben tekintettel kell azonban lenni arra, hogy ő is úton van, ami azt jelenti, hogy gyorsabban és lassabban is haladhat nálunk. Az ő útját is érdemes tiszteletben tartani.

Közös megegyezés és következetesség

Ha már eldőlt bennünk, hogy el akarunk válni, akkor jó ezt következetesen képviselni, és a kapcsolatot valóban megszakítani, lehetőleg minden szálon. Kivéve a gyerekek ügyében, mert a gyerekek örökre összekötő kapcsot jelentenek. Minden más területen azonban a továbbra is fennmaradó szálak azt üzenik, hogy a válás nem történt meg valójában. Ha például közös marad az autó, a nyaraló, vagy munkahelyi, üzleti kapcsolatban maradunk egymással, akkor ennek ugyan lehetnek nagyon gyakorlati okai, mégis a tudattalan szintjén jelzik, hogy valamit nem sikerült elengednünk. Ha pedig ragaszkodunk ezekhez a szálakhoz, akkor könnyen válik az életnek ez a területe a kapcsolati harc színterévé. Vagyis biztos, hogy nem lesz közös megegyezés.   

Közös megegyezés és a személyiségünk

A válás az egyik legerőteljesebb stressz, ami érhet bennünket az életünk során. Ez sajnos azt is jelenti, hogy a legrosszabbat fogja felszínre hozni a személyiségünkből. Két nagyjából egészséges  személyiségű felnőtt számára is szükség lehet némi párterápiás szakértelemre, hogy mindketten eljussunk a közös megegyezésig, feldolgozzák a gyászt, felmérjék, mi volt a mi szerepünk a kapcsolat megromlásában. Akiknek azonban úgy alakult az életük, hogy az átlagnál több sérülést kellett elszenvedniük, most olyan válságot élhetnek át, amiben sehogy sem nyernek majd megnyugvást. Ilyenkor egyéni terápiás segítségre is szükség lehet ahhoz, hogy ez a közös megegyezés megszülethessen, és békében élhessünk tovább önmagunkkal.

Ha szeretne közös megegyezéssel elválni, feldolgozni a kapcsolatban történteket, hogy minél kevesebb sérüléssel lépjenek tovább, bátran keressen!

Rist Lilla tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com

Válás hatása a gyerekekre

A válás legkritikusabb, szülők számára is legnehezebben feldolgozható kérdése, hogy milyen hatása lesz mindennek a gyermekre. Hogyan kell viselkedni, mit kell neki mondani, és főképp hogyan beszéljünk neki erről, amikor elhatározzuk, hogy elválunk. A kérdést máig nagyon sok tabu és téveszme kíséri.

Válás gyerekkel a társadalom megítélése szerint

Muszáj néhány szót ejtenünk a válás társadalmi megítéléséről, arról, hogy ugyan a gyerekek nagyon jelentős számban élnek elvált családokban, erről mégsem beszélünk, ha nem muszáj, mert a házasság és a harmonikus kapcsolat a kívánt norma. És valóban mindannyian szeretetteljes, támogató kapcsolatra vágyunk. Ez ősi, emberi vágy, teljesen rendjénvaló, hogy ezt értéknek tekintjük. Csakhogy akkor, amikor ezt a harmonikus kapcsolatot nem sikerül megvalósítanunk, és válni kényszerülünk, a kudarcélményünk könnyen összekapcsolódhat a társadalom negatív megítélésével, és ekkor roppant nehéz helyzetbe kerülünk, mert képtelenek leszünk segítséget kérni. Mert ahhoz el kell mondanunk, hogy mi történt velünk, milyen kritikus élethelyzetben vagyunk. Ha ezt a szégyenérzetünk, a bűntudatunk, a megbélyegzettségünk megakadályozza, akkor a lelki terhek megtöbbszöröződnek.

Válásnál a gyerek krízise természetes

A gyermek lelkiállapota szorosan összefüggésben áll a szülei lelkiállapotával, kapcsolatuk minőségével. Ez azt jelenti, hogy ha a szülők kapcsolata válságban van, akkor a gyerek reakciói ezt tükrözni fogják. Azt kell mondanunk, hogy az a természetes, hogyha a gyerek viselkedése válás idején megváltozik, és az a különös, és a kóros, ha ez nem történik meg. A gyerekek a válás előjeleit is pontosan érzékelik, a feszültséggel teli légkört, a felkapott hangsúlyú mondatokat, az ajtók becsapódását. Jellemző, hogy sokkal nagyobb bajt sejtenek ilyenkor, mint ami valójában történik, ezért a válás tényét a lehető leghamarabb közölni kell velük. Őket is megilleti a jog, hogy tudják, mi fog történni velük a jövőben.

Mit tehetsz válásnál a gyerekedért?

Először is akkor járunk a legjobban, ha elfogadjuk az érzéseinket, a bizonytalanságunkat, a fájdalmunkat, a zavarodottságunkat, ezek az érzések válási krízishelyzetben teljesen érthetőek. Nem kell tőlük „megszabadulnunk”. De közben jó bízni abban, hogy az életünk újraformálódásával ezek az érzések megszűnnek majd.  Minél inkább elfogadjuk a helyzetünket, megértjük ebben önmagunkat, minél több segítséget tudunk kérni, annál többet segíthetünk a gyerekünknek. Ha ugyanis tudunk beszélni a válásról, esélyünk van feldolgozni a történteket, és ezáltal annál nagyobb esélye lesz annak is, hogy ezt a megdolgozottságot adjuk át a gyermeknek, nem pedig a sebzettséget, és a fájdalmat.

Amikor a gyerek eszközzé válik a válásban

A kutatások azt bizonyítják, hogy a tartós krízist (két évnél tovább tartó) a gyerekek számára nem a válás okozza, hanem az, ha szüleik harcban állnak egymással. Válásnál a gyerekek ennek a harcnak gyakran lesznek az eszközei. A küzdelem körülöttük forog, hiszen a kapcsolat megszakadásával már csak ők kötik össze a párt. A gyerekek nevelésével, láthatásával kapcsolatos kérdések közben csak látszólag szólnak a gyerekekről, a valóságban sokkal inkább a bosszúról, a kapcsolatban átélt vélt vagy valós sérelmek leveréséről.  A gyerek mindeközben, aki mindkét szülőjéhez kötődik, olyan lojalitáskonfliktusba kerül, (mert választania kell a két szülő között) ami hosszú távon hatással lesz a későbbi pszichés fejlődésére, arra, hogyan alakulnak majd a párkapcsolatai, mekkora bizalommal tud odafordulni az élet és embertársai felé.

Ha szeretne a válási krízisben segítséget kérni, és úgy elválni, hogy a gyermek a legkevésbé sérüljön, keressen bátran!

Rist Lilla: tel: 06302687449

r.lilla3@gmail.com

Válófélben

Miután megszületik a döntés a válásról, előbb-utóbb bekövetkezik a szétköltözés, amikor a pár fizikailag is elkülönül egymástól.  Ez a válás érzelmileg legmegterhelőbb időszaka. Tele van ellentmondásos érzésekkel, mert ilyenkor szembesülünk a másik valós hiányával. Gyűlölet és szeretet keveredik furcsa összevisszaságban.

Válófélben is megjelenik a szeretet

A szeretet érzése nem múlik el olyan könnyen, mint szeretnénk. Hiába haragszunk a másikra, hiába „bizonyosodott be” már sokszor, hogy a másik érdemtelen rá, akkor is jelen van. Talán akkor járunk jól, ha ezt az érzést nem is szeretetnek, hanem kötődésnek nevezzük. Kapocsnak, ami összeköt bennünket, és sokféle szálból áll. Azért zavarba ejtő a jelenléte, amikor válófélben vagyunk, mert azt gondoljuk, haragudnunk kellene a másikra.

Válófélben – egy szabályozatlan kapcsolat

A társadalom nagyon pontosan körülhatárolja, hogyan kell viselkednie például annak, akinek meghalt a házastársa. De semmilyen fogódzót nem ad, milyen szabályokhoz kell alkalmazkodnia annak, aki éppen válik. Holott a másik elvesztése, a válás és a szakítás, olyan gyászfolyamatot indít el, mint amikor meghal egy hozzátartozónk. Egyetlen szabályt mégis „illik” váláskor betartani, méghozzá azt, hogy akitől elválunk, azt kellőképpen gyűlölni kell. Mert ha nem, akkor érthetetlenné válik a válás a körülöttünk élők számára.

Válófélben gyűlölni illik

A külvilág megköveteli tőlünk, hogy magyarázzuk meg a válásunk okát, ezt várják a barátok, a család, ezt a társadalom. Kellőképpen alá kell hát támasztanunk a döntésünket, és ilyenkor a leghatásosabb, ha a másik elviselhetetlenségét sikerül „kimutatni”. Magunknak is meg kell magyaráznunk mindezt, és miközben átéljük a másik hiányából fakadó fájdalmat, ki kell zárnunk minden pozitív érzést is, ami még a másikhoz köt. Minél inkább kötődünk a másikhoz, annál inkább meg kell mutatnunk magunknak és a külvilágnak a gyűlöletet, hogy igazolhassuk a döntésünk helyességét.

Válófélben hibáztatunk

Válófélben a sérelmeink elevenek, és amikor nagyon fájdalmasan élünk át valamit, akkor nem tudunk a másik szemével látni, csak a saját fájdalmunk vesz körül. A pár két történetet mesél, kétféle világban él, és már nem tud átlépni a másikéba. Ebben a kettéosztottságban pedig óhatatlanul a másikat látjuk hibásnak. Ő lesz mindennek az oka, a jobbik énje nem látható, elvész, mint a Hold árnyékos oldala. Ha mégis megjelenik bármiféle pozitív érzés a másik irányába, akkor azt magunk előtt is eltitkoljuk.

Megérlelt döntés

A válás még ma is tabu, hiába fordul elő gyakran. Senki sem teszi ki a közösségi oldalára, hogy tegnap elvált. Ezzel azért fontos tisztában lenni, hogy értsük, amikor a másikat okoljuk a „kapcsolat megromlásáért”, akkor ezzel igazoljuk is magunkat azért, hogy miért szegtük meg a társadalmi normát. És felmentjük önmagunkat is. A felmentettségnek azonban van egy negatív következménye, mégpedig az, hogyha nem tudjuk, mit rontottunk el, nem is tudunk a viselkedésünkön változtatni, és legközelebb ugyanabba a hibába esünk. Annak, aki valóban megérlelte a válás mellett szóló döntését, nincs szüksége arra, hogy a másikat hibáztassa, vállalja a felelősséget a mostani döntéséért, és azokért a hibákért, amiket a kapcsolatban elkövetett. A kapcsolat felbomlását differenciáltan értékeli, érti, hogy ebben kinek mi volt a szerepe.  

Válófélben – elfogulatlan segítség

A megérlelt döntéshez néha nem elég az, hogy a barátainkkal vagy a családtagjainkkal beszélünk. Olykor az sem segít, ha a párunkkal tisztázunk sok múltbeli eseményt, mert a körülöttünk élők mindannyian túlságosan közel állnak hozzánk ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan lássanak. A külső szem sokat segíthet abban, hogy legalább utólag megértsük, mi történt velünk. Az események olykor egészen traumatikusak is lehetnek, ilyenkor az érzelmek elborítanak, és segítség nélkül nehéz ezekből kilátni. Ha nem sikerül egyedül, írjon, vagy hívjon!

tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com

Döntés a válásról

Valójában hosszú út vezet addig, amíg meghozzuk azt a döntést, hogy elválunk, és képesek leszünk ezt először önmagunknak, a házastársunknak és végül a világnak is kimondani. A válásról szóló első gondolat is egy folyamat eredménye, amit kezdetben még önmagunk előtt is takargatunk.

Tudattalan döntés a válásról

A váláshoz vezető döntés is gyakran tudattalan folyamatok mentén zajlik, aminek az első jele lehet például, paradox módon, annak a túlhangsúlyozása, hogy mi mindenképpen meg szeretnénk menteni a kapcsolatot. Azért paradox ez a helyzet, mert ilyenkor mi kerülünk a „jó” pozíciójába, és a másik a  „rosszba”, ami rögtön játszmahelyzetet teremt. Vagyis nem megmenti igyekszünk ezzel a kapcsolatot, hanem épphogy harcolni kezdünk a másikkal, és legyőzni őt, erkölcsi fölénybe kerülni.

A játszma a válás kapuja

A játszmát nagyon komoly csalódások és veszteségélmények előzhetik meg, vagyis aki játszmázik, az is okkal teszi ezt, annak is van története a kapcsolatban (vagy a transzgenerációs örökségében). A játszma azonban az intimitás (ez alatt nem csak a szexualitást, hanem a bensőséges érzelmi kapcsolat minden megnyilvánulását értem) legfőbb ellensége. Amikor elkezdünk arra törekedni, hogy legyőzzük a másikat, hogy valamilyen úton fölénybe kerüljünk vele szemben, akkor ráléptünk az eltávolodás útjára, és tudattalan szinten döntöttünk.

A válási döntés előtt kétségbeesett próbálkozások

Ha azt tapasztaltuk a kapcsolatunk alatt, hogy nem sikerült kellően intim közelségbe kerülni a másikkal (és intimitás alatt nem csak a szexualitást, hanem a bensőséges érzelmi kapcsolat minden megnyilvánulását értem), akkor megpróbálunk legalább érzelmi nyereségre szert tenni, példádul győzni egy játszma segítségével. Önmagunkon nehezen vesszük majd észre ezt a jelenséget, a másik viselkedése szabotőr vagy provokatív viselkedése viszont jelzésértékű lehet.  

A válási döntés előkészítése, szabotálás és provokálás

A szabotőr és a provokatőr viselkedés olyasmi, mint amikor valaki a vesztesre fogad. Mindkét játszma hátterében az áll, hogy már elkezdtünk visszavonulót fújni, nem teszünk erőfeszítést a kapcsolat megmaradásáért, viszont a döntés felelősségét szeretnénk áthárítani a másikra. Ez persze gondolhatjuk csúnya viselkedésnek, de a jelenség hátterében itt is a közelkerülés kudarca, és a kapcsolattal összefüggő ellentmondásos érzések állnak. A tehetetlenség érzése, az, hogy a krízist nem tudtuk megoldani. A szabotőr és provokatőr viselkedésről itt olvashatsz részletesebben: http://parkonzultacio.hu/2020/06/18/ti-is-valasi-krizis-kapcsolj-idoben/

Válási döntés és a felszámolási stratégia

A szabotőr és a provokatőr viselkedés nagyon sok kapcsolatban megjelenik, de nem minden esetben vezet válás melletti döntéshez. Megjelenése mégis azt jelzi, hogy az egyik, vagy mindkét fél olyan stratégiát követ, amely a kapcsolat felszámolásának irányába hat. Valamelyik fél, vagy mindketten rombolják a kapcsolatot a kivonulással, vagy a provokációval. Mivel az érzések ellentmondásosak, ezért nem mondja ki senki nyíltan, hogy szeretné befejezni a kapcsolatot, hanem ezekkel a magatartási formákkal „elérik” hogy a másik mondja azt ki, és inkább ő vessen véget a házasságnak vagy az együttélésnek. A szabotáló és provokatív viselkedés egy idő után olyan folyamatos nyomást és állandó szenvedést okozhat, hogy ezen a ponton megszületik a válásról szóló döntés immár tudatosan is!

Válási döntés helyett párterápia

A párterápia lehetőséget ad arra, hogy tisztázzátok az érzéseiteket. Vajon vannak-e még olyan értékei a kapcsolatotoknak, amelyekről nem mondanátok le, vagy már annyi fájdalmat okoztatok egymásnak, hogy innen már nincs visszaút? Néha az érzések annyira ellentmondásosak, hogy egyáltalán nem látunk tisztán. Az is segítség lehet, ha ki tudjátok mondani, vége. De még az is megtörténhet, hogy vissza tudtok fordulni a válás felé vezető úton. Ha olykor-olykor képes vagy meglátni a kapcsolatotok jobbik oldalát, akkor lehet esély arra is, hogy túljutva a krízisen, sokkal mélyebben kapcsolódjatok egymáshoz, mint valaha.

Keressen, ha szeretne segítséget kapni:

tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com

Válási gondolatok

Amikor már nem csak homályos érzésként jelenik meg benned, hogy bajban van a kapcsolatod, hanem egészen határozottan, akkor ez gyakran a válás gondolatával párosul. Ez a képzet azonban egyelőre elég ijesztő, bizonyosan kétségek gyötörnek.  A válás gondolatának a megjelenése azonban valamit mégis biztosan jelez, azt, hogy válságban van a kapcsolatod.

A válás gondolata jelzi a krízist

 

 A válás gondolata jelzi a krízist, de nem egyenlő azzal, hogy a válás be is fog következni. Ez azért van így, mert a krízis minden kapcsolat természetes velejárója. Sokféle illúzió él bennünk arról, hogy milyen egy ideális párkapcsolat, és ezek közül az egyik, hogy egy jó kapcsolat soha nincs válságban. Ez nem igaz. Sőt ennek az ellenkezőjét tekinthetjük valósnak, minden kapcsolat válságokon keresztül fejlődik. Titeket sem a válság megjelenése minősít, hanem az, hogyan vagytok képesek ezt megoldani.

A válási krízis

A válás lehetősége minden kapcsolatban jelen van, hiszen mindenki tudja, hogy ez ma már nem lehetetlen. Válságban lenni mégis egészen másféle érzés, mint pusztán tudni a válás lehetőségéről, tele van bizonytalansággal és kétséggel. A jó hír az, hogy épp az segíti a változást, hogy ebben a bizonytalan kétkedő, útkereső időszakban minden megkérdőjeleződik és megmozdul egy kicsit. Jó esetben alkalmazkodunk a külső-belső változásokhoz, amiket az élet folyamatos átalakulása követel.

A válási krízis happy enddel

A válási krízis, ami, most már tudjuk, a kapcsolat természetes velejárója, jól is végződhet. A jól működő kapcsolatban sikerül alkalmazkodni az élet által követelt változásokhoz, sikerül megoldani az ebből adódó konfliktusokat, a személyiség újabb kedvező tapasztalatokkal gazdagodik. A bizalom mindennek következtében növekszik, és a pár tapasztalatot szerez arról, hogy képes a nehéz helyzeteken is túljutni. A válási krízis legkedvezőbb kimenetele tehát a kapcsolat fejlődése, amelyben a korábbinál is nagyobb megelégedettséget élhetünk meg.

A válási krízis után döntés a válás mellett

Ha a válási krízist nem sikerül ilyen kedvező módon megoldani, megszülethet a döntés a válás mellett. A felek gyakran ebben nincsenek egészen szinkronban, gyakori, hogy az egyik hozza meg ezt a döntést, míg a másik ellenzi a szakítást, vagy nagy fájdalommal nyugtázza, amibe még nem képes belenyugodni. Ekkor egy nagyon nehéz út veszi kezdetét, amivel egy másik posztban foglalkozom.

A válási krízis után üres kagyló állapot

A válási krízis utáni együttmaradás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a válságot sikerült megoldani. Ha azt érzed, hogy egyre csak távolodtok egymástól, már nincs kedved a közös programokhoz, már csak negatív jelzőket tudsz a társadra aggatni, vagy folyamatosan bántó, megalázó, leértékelő megjegyzéseket kapsz, akkor valószínűleg „jó úton” haladtok az üres kagyló állapothoz. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolatnak csak a keretei állnak, érzelmileg azonban kiürült.

Ha a válság jeleit tapasztalod, és szeretnéd, ha boldogabbak lennétek együtt, akkor kérj segítséget!

tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com

A válás megelőzése

A válás megelőzhető

A válás nagyon sok esetben megelőzhető. Ennek azonban feltételei vannak, mert a párkapcsolat nem perpetuum mobile, amely akkor is halad előre, ha nem figyelünk rá. Az első és a legfontosabb feltétel tehát, hogy folyamatosan karbantartsd, mert soha nincsen kész.

A válás megelőzése – az első érzés

Ha rákattintottál erre a bejegyzésre, akkor valószínűleg megjelent már benned valamiféle rossz érzés, hogy a kapcsolatodnak akár vége is szakadhat. Ez nagyon nehéz, hiszen nem úgy hitted, ti majd mások lesztek, és nem követitek el ugyanazokat a hibákat, amelyeket a környezetedben élő párok, hiszen ti annyira szeretitek egymást.   Most azonban mégis itt van a kapcsolat elvesztésének a félelme, ami bizonytalan szorongással markolja a szívedet.

A válás megelőzhető, ha még félted a kapcsolatod

Ha még félted a kapcsolatod, ha még úgy gondolsz rá, hogy több benne a jó, mint a rossz, akkor nincs minden veszve. Sőt, úgy is fogalmazhatnék, hogy az, amit most átélsz, teljesen természetes velejárója a kapcsolatnak. A jól működőnek is. Mert az út előre, talán furcsán hangzik, de kríziseken keresztül vezet. A kérdés az, mit kezdtek a nehézségekkel, meg tudjátok-e azokat oldani, vagy pedig háborúzni kezdtek, esetleg az egészet a szőnyeg alá söpritek.

A válás megelőzése – leszámolás az illúziókkal

Él bennünk egy nagyon hamis, idealizált kép arról, hogyan működik egy jól működő párkapcsolat. Azt képzeljük, hogy abban soha nincsenek viták és konfliktusok, mindig mindenben egyetértünk, néha azt is gondoljuk, hogy egyformán gondolkodunk, sőt azt várjuk a másiktól, amit önmagunktól is várnánk, mintha egyformán nőttünk volna fel, egyforma hatások értek volna bennünket az életünk során. A valóság ennek épp az ellenkezője!

A válás megelőzése – a másság elfogadása és tisztelete

Ahhoz, hogy megelőzzük a válást, az első lépés annak belátása, hogy soha nem láthatjuk ugyanúgy a közösen átélt élményeinket sem, mert más-más nézőpontból szemléljük őket. Ebből pedig egyenesen következik, hogy különféle tapasztalataink lesznek ugyanarról az eseménysorról. Azok az élmények pedig, amelyeket gyerekként éltünk át más és másféle családban, azokra a tapasztalatokat ez még inkább igaz.  Ahhoz, hogy jól működjön a kapcsolatod, és megelőzd a válást, mindent meg kell tenned azért, hogy részletes térképed legyen arról, mit és hogyan élt át a másik, tegnap és tegnapelőtt, és a régmúltban. Mélyen meg kell értened őt, sőt át is kell érezned a történetének a súlyát, különben nem leszel tisztelettel iránta.

A válás megelőzése és a kapcsolat fejlődése

Téves képzeteink közé tartozik az is, hogy a kapcsolat az változatlan, statikusan állandó. Mintha a „boldogan éltek” után már nem jönne semmi. Holott minden kapcsolat előtt alapvetően két út kínálkozik, vagy továbbfejlődik, vagy megreked valahol ezen az úton. A fejlődés azonban nem egyenes vonalú, kríziseken keresztül vezet, ami természetes velejárója az életnek. Ennek az az oka, hogy folyamatos változásokon megyünk keresztül, változunk mi magunk, változik a kapcsolatunk, és változik a világ, amiben élünk. Az átalakulás azonban mindig konfliktusokat fog eredményezni. Nagyon sok múlik azon, milyen konfliktuskezelő technikákat hozol magaddal gyerekkorodból, kaptál-e jó mintákat erre vagy sem. Ha igen, át fogsz jutni a nehézségeken. De ha úgy érzed, megakadtál, akkor keress bátran!

Rist Lilla

tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com

Nincs itt semmi baj, nem kell párterápia!

A halogatás nagymesterei vagyunk különösen, ha baj van! A párkapcsolati gondjainktól is szeretnénk minél messzebbre menekülni. De ha már folyamatosan a kapcsolatodon jár az agyad, azon, hogy jó-e ez így neked, elég-e ez így, meg hogy mi is az, amire az ember azt mondja, hogy na, ezt már nem, akkor talán érdemes elgondolkodnod azon, hogy nem kellene-e segítséget kérned. Könnyen lehet, hogy megkeresed alább a telefonszámomat, de aztán másnapra elfelejted az egészet, mert nem tudod egész biztosan, hogy itt tartasz-e, hogy TÉNYLEG itt tartasz-e, és reménykedsz, hamarosan meg fog oldódni minden.  Mert ti mégiscsak boldogok vagytok, mert régen azok voltatok, legalábbis fel-felrémlik, hogy így volt. Vajon normális, hogy most nem?

Tudom, hogy vacillálsz, ezért most felsorolok néhány érvet amellett, hogy mégiscsak kérj segítséget!

Miért érdemes párterapeuta segítségét kérni?

  • Mert van segítség! És lehet jobb!
  • Mert nem érdemes boldogtalanul élni!
  • Mert igenis segíthet egy „idegen”, mert a külső szem másképp lát és ez átlendíthet!
  • Mert belülről nem fogod tudni másképp látni a helyzetedet!
  • Mert később rosszabb lesz, nem érdemes halogatni!
  • Mert meg fogod bánni, hogy nem kértél időben segítséget!

Kicsit bővebben:

Mert van segítség, és lehet jobb!

Sokan azt gondolják, hogy majd megoldják a gondjaikat, nem kell ehhez senki, nem jó kiteregetni a szennyest. Valóban nem könnyű, különösen az introvertált, befelé forduló emberek számára, hogy megosszák az életük legnagyobb nehézségét valaki mással. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy a „majd mi megoldjuk” többnyire azt jelenti, hogy elássuk a problémákat, nem beszélünk róluk, elfelejtjük. Vagy azt, hogy a megszokott megoldókulcsot alkalmazzuk, ami épp azért, mert megszokott, nem fog működni. Valami másra van szükség, valami olyasmire, amit nem láthatunk belülről. Ezt a mást segíthet megtalálni egy külső segítő. Az a jó hír, hogy azok a párok, akik elkötelezetten benne maradnak egy párterápiás folyamatban, jobban lesznek. Vagy azért, mert jobb lesz az együttműködés közöttük, vagy azért, mert rájönnek, hogy az segít, ha különválnak.  

Mert nem érdemes boldogtalanul élni!

Sokan épp ettől a szembenézéstől ijednek meg, hogy meg kell majd látniuk a párkapcsolatuk működésének a mélységét, hogy ők valóban boldogok tudnak-e lenni egymással. Ez tényleg nem könnyű, lehetséges, hogy valóban fájdalmas lesz, amit találunk, de az is lehet, hogy nem, és igazi szeretet-szövedékre lelünk. De az biztos, hogy segíteni  csak akkor lehet, ha ez a szembenézés megtörténik. A kérdés az, hogy boldogan vagy boldogtalanul akarjuk-e tölteni az életünket. Ha elhessegetjük ezt a végső kérdést, benne maradunk abban a fajta hosszú távú stresszben, ami a leginkább megterhelő. Sem a testünknek, sem a lelkünknek nem használ a gondok elkendőzése, könnyen menekülhetünk előle valamilyen káros szenvedélybe, vagy épp az történik, ami sokszor, hogyha nem veszünk tudomást a párkapcsolati gondjainkról, nem beszélünk róluk, akkor a testünk kezd el szólni hozzánk valamilyen betegség formájában.

Mert igenis segíthet egy „idegen”, mert a külső szem másképp lát és ez átlendíthet!

Sőt csak egy „idegen” segíthet! Már utaltam rá az előbbiekben, hogy másképp lát, aki kívülről lát, és ez átlendíthet problémákon. Ráadásul ennek az idegennek van egy nagyon jó tulajdonsága, méghozzá az, hogy egyik fél felé sem elkötelezett, nem a férj barátja, nem a feleség barátnője, nem rokon, és nem is munkatárs. Ők is segíthetnek néha pusztán azzal, hogy meghallgatnak, de nem párterapeuták, és ezért olyan tanácsokat fognak adni, ami a saját életükből következik, a saját tapasztalataikból – ami törvényszerűen korlátozottabb, mint egy párterapeutáé. Ráadásul elfogultak is valakinek az irányába, mert többnyire csak az egyik fél érveit hallják, a másikét nem. Érzelmileg sem tudnak igazán kívül lenni. Egy igazi jó barát/rokon melletted áll, és felment. De a változáshoz más kell!

Mert belülről nem fogod tudni másképp érzékelni a helyzetedet!

A párkapcsolati konfliktusok az egyik legmélyebb nehézségek az életünkben, egy kisebb vita és veszekedés is kibillenthet az egyensúlyunkból. A hosszan elhúzódó párkapcsolati válság pedig az egyik legnagyobb lelki terhelés, ami embert érhet. Az ilyenkor átélt stressz igen erőteljes lehet. Ezért hiába mondogathatjuk magunknak, hogy ha majd megnyugszunk, elrendezzük magunkban és a másikkal a dolgainkat. Kicsi az esélye, hogy így történik, mert ehhez olyan mélységű önismeretre, önreflexiós képességre volna szükség, amivel kevesen rendelkeznek. (Néhány lelki témájú, önismereti könyv elolvasása nem jelent valós önismeretet). Ennek hiányában pedig még egy viszonylag higgadtabb állapotunkban sem látjuk, mi történik a kapcsolatunkban, ki hogyan vesz ebben részt, mi ebben a mi magunk, és mi a másik része, és ez a kettő hogyan kapcsolódik össze. A stressz önmagában is akadályozza ezt, ilyenkor senkitől sem várható el, hogy kilépve önmagából, kilépve a saját fájdalmából a másik fájdalmát is átérezze. (Ezért van az, hogy olykor a párterapeutának is párterapeutára van szüksége, és a pszichológusnak is pszichológusra.)

Mert később rosszabb lesz, nem érdemes halogatni!

A meg nem oldott, szőnyeg alá söpört, „elfelejtett” párkapcsolati gondokat, nehézségeket, konfliktusokat a párok évekig görgethetik maguk előtt tovább. Mondhatom a kedvenc példámat, amikor az első gyerek születése után nem sikerül a férfi-nő viszonyt regenerálni, akkor lehet, hogy a pár nem a gyerek hároméves korában fog elválni, hanem évekkel később, amikor felnő, és kirepül a családi fészekből. Anya és apa úgy fog egymásra nézni ekkor, mint két idegen, akik gazdasági társaságot üzemeltetnek. Időzített bombák az ilyen fel nem oldott konfliktusok, amelyek bármikor felrobbanhatnak. És ez meg is fog történni, ehhez nem férhet kétség, de akkor már nem biztos, hogy lehet segíteni. Mert az alapokat is széttörhetik.

Mert meg fogod bánni, hogy nem kértél időben segítséget!

Ha csak a bombatámadás után kapsz észbe, akkor már csak reménykedhetsz abban, hogy nem tört össze minden. Mi emberek sajnos, úgy vagyunk kitalálva, hogy csak akkor kezdünk el foglalkozni a gondokkal, amikor már ég a ház. Azt szeretjük látni, hogy minden rendben van magunk körül, és elhessegetjük a rossz gondolatainkat. Ezért fontos sokkal tudatosabbnak lennünk ebben, és már akkor segítséget kérni, amikor még nem robbant fel egyetlen bomba sem. Utólag, visszafelé persze látni fogod, hány helyen lehetett volna visszafordítani a folyamatot. Például akkor, amikor a párod kérlelt, hogy menjünk el, kérjünk segítséget, de te ellenálltál! Hogy nincs is itt semmi baj!