Szorongás, bepisilés, éjszakai felriadás

Óvodáskori gondok

Szorongás, bepisilés, éjszakai felriadás, agresszív viselkedés, evésgondok. Ha kisgyermekünknél tapasztaljuk ezeket a tüneteket, akkor gyakorta nehezen értjük az okát, de mindenképpen plusz terheket ró ránk, hisz valamit tennünk vagy mondanunk kell ilyenkor. Mikor reagálunk jól? Mivel segítünk a gyereknek, mivel ártunk, és mivel nehezítjük meg a saját dolgunkat?

Hogyan kezeljük, ha a gyerek például nem akar csak és kizárólag virslit enni, vagy csak tésztát hús nélkül, gyümölcsöt pedig semmiképp sem! Mit mondjunk neki, ha beleharapott a mellette játszó kislányba, aki elvette a homokozó lapátját? Mit teszünk, ha nem akar bemenni az óvodába, ha hazaérve egész este a nyakunkban lóg és nem lehet levakarni magunkról. Ezek a tünetek különösen akkor elgondolkodtatóak, ha eddig másképp volt, ha hirtelen változott meg a viselkedése, ha például a korábban nyugodt gyerek agresszíven kezd el viselkedni, vagy éppen ellenkezőleg, visszahúzódó lesz.

Mi történt a családban?


Amikor a gyermekünkről gondolkodunk, mindig arról is gondolkodunk, mi történt, mi történik a családban, hogyan vagyunk mi családként együtt és hogyan hatunk egymásra. Összességében ugyanis elmondható, minél kisebb a gyermekünk, annál inkább ki van szolgáltatva a környezetéből, és elsősorban a családjából érkező hatásoknak. (Másodsorban az óvodából érkezőknek természetesen, ami szintén nagyon fontos hatás lehet.) Logikus, hogyha a családban történik valami, az az óvodásra is hatással lesz. Minden megváltozik például, ha kistestvére születik, vagy ha az édesanyja dolgozni kezd. Önmagában a változás is fennakadást okozhat, de sokkal inkább jelenthet hosszú távú gondot, ha a változáshoz nem sikerül alkalmazkodni.

Az alkalmazkodásról


A változás az életünk egyik legfontosabb és legbiztosabb törvénye, ami sokszor nagyon nehéz kihívás elé állít bennünket. Már csak azért is, mert mindig felmerül az a kérdés, hogy pontosan miben kell változnunk, és mi az, amit meg kell őriznünk, mert ez a személyiségünk alapja, vagy családban gondolkodva a családunk alapértéke. Ezekre a kérdésekre sohasem könnyű válaszolni! Ráadásul amíg ilyen kérdések feszítenek bennünket, addig ez a megoldatlanság hatással van mindenkire. Ránk is, és a gyerekeinkre.


Hatások a külvilágból


A családokra nagyon erős nyomás helyeződött már a Covid-járvány alatt is, extra feladatokat kellet ellátni szülőként, amikor úgy kellett otthonról dolgozni, hogy a gyerekek különféle szükségleteiről is gondoskodni kellett. A külvilágból érkező hatások azonban nem múltak el, most itt van a háború közelségének az érzete, az infláció, az energiaválság. Napi szinten okoz nyomást, hogy az, amit eddig megengedhettünk magunknak, az belefér-e most. Mi lesz, ha elveszítjük az állásunkat, nem kell-e holnap valami még rosszabbal szembe néznünk.


A kint és a bent


A külvilágból érkező nyomás aztán nem egyszerűen ránk van hatással, hanem a párkapcsolatunkra is. Ha valaki elveszíti az állását, ez felborítja a korábbi családi egyensúlyt, de önmagában már az is, ha ugyanaz az összeg nem elég arra, amire korábban elég volt. Ennek a helyzetnek a feszültsége megjelenik majd a beszélgetésekben, az elejtett szavakban, a hanghordozásban, amit a gyerek – nem tudatosan ugyan – de érzékel. Pontosan nem fogja érteni a helyzetet, ezért a hiányzó darabkákat a képzeletéből rakja majd össze, csakhogy a képzeletében gyakorta sokkal vészterhesebbre színezi a helyzetet, mint amilyen az valójában. Ez egyrészt ebből a meg nem értésből származik, másrészt abból, hogy „mindenhatónak” hiszi magát, (ami teljesen normális ebben az életkorban). A mindenhatóság azonban inkább terhet jelent, mert önmagát okolja majd a nehézségekért, (például azt gondolja, hogy “biztos miattam veszekednek a szüleim, mert rossz vagyok”) ami olyan felelősséget tesz rá, ami értelemszerűen túl nagy terhet jelent.


A megoldás


A megoldás azért nem egyszerű, mert ezek a folyamatok egyediek, minden családban másképp zajlanak, más történik, és más érzéseket, gondolatokat társítanak a családtagok hozzájuk, és mást gondolnak arról, hogy ki a hibás. Holott gyakorta senki sem „hibás”, mert a hiba nem köthető egyvalakihez, inkább ahhoz a folyamathoz, amiben egymáshoz kapcsolódunk. Amikor a család, a pár megérti ezt a folyamatot, lehetőséget kap arra, hogy más irányt szabjon a kimenetelének, és ezzel eljusson a saját rá szabott megoldásáig.
Keressen, ha ebben a folyamatban segítséget szeretne kapni:

Rist Lilla
család- és párterapeuta:
tel: 06 30 268 7449
e-mail: r.lilla3@gmail.com

7 tipp a párkapcsolat erősítésére

Gazdasági válság van, energiaválság, inflációs nyomás! A párokat ez ismét nehéz kihívások elé állítja, nem csoda, ha mostanában egyre többet veszekedtek, egyre kevésbé vagytok türelmesek, és egyre ritkábban éltek át önfeledt pillanatokat. Minden újra aktuális, amit az alábbi a bejegyzésemben írtam, csak ki kell cserélni a járvány szót háborúra vagy gazdasági válságra!

http://parkonzultacio.hu/2020/03/28/veszelyben-parkapcsolat/

Sajnos, az a tapasztalat, hogy a párkapcsolati harmóniát a nehézségek szétfeszítik, csak kevesen képesek arra, hogy a válság jeleit higgadtan fogadják és  megerősítsék a kapcsolatukat, magyarul, hogy összetartsanak a bajban. A stressz ugyanis a legrosszabbat hozza ki belőlünk.

Első tipp: Szerezd vissza a nyugalmad!

Ezért az első és az egyik legfontosabb tipp ilyenkor, hogy bármilyen nagy is a baj, mindent tegyetek meg azért, hogy megnyugtassátok magatokat, és a társatokat. Ehhez nagyon fontos tudatosítani, hogy az ilyenkor kialakuló veszekedések nem azért törnek ki, mert rossz a kapcsolatotok, hanem a kívülről érkező stressz miatt! Sokkal kisebbnek fogod gondolni a bajt, ha azt külső okokkal magyarázod, mintha azt gondolod, hogy a férjed/feleséged/párod a hibás vagy azt, hogy rossz a kapcsolatotok! Ha például a hónap közepére elfogy a pénzetek, sokkal korábban, mint korábban, akkor nem mindegy, hogy ezért a párodat okolod, vagy a válságot. Természetesen ilyenkor is kell megoldást találni, de a jó megoldás biztosan nem az lesz, ha elkezded szidni a párodat a költekezése miatt! Vagyis tudatosítsd magadban, hogy nem veletek van a baj alapvetően. Aztán keressetek alkalmat nyugodt együttlétekre. Ez lehet egy rövid séta, vagy a gyerek altatása utánra időzített kis beszélgetés, munkaidőből kiszakított közös ebéd.

Második tipp: Töltsétek ki a kommunikációs tesztet!

Ha kitöltöd a kommunikációs tesztet, láthatod, mely kommunikációs területek működnek jól és melyek nem. Ha a tesztből kiderült, miről nem beszéltek soha, akkor most itt az idő, hogy az életnek ezekre a területeire fény derüljön, vagy arra, hogy a kommunikációban új utakra indulj, és több pozitív megerősítést adj a társadnak hibáztatás helyett. A kommunikációs képességek erősítése kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy a válsághelyzettel mit fogtok tudni kezdeni. Ha nem tudjátok egyeztetni az érdekeiteket, nem tudjátok elmesélni, kinek milyen elvárása, igénye van, mi okoz örömöt, mi fájdalmat, nem fogtok tudni alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Holott minden válság azt követeli tőlünk, hogy változzunk. Ez nagy kihívás, az út sokszor fájdalmas, de ahhoz, hogy sikeresen átverekedjünk magunkat rajta, és együtt is maradjunk az út végére, még szorosabb kommunikáció kell, mint eddig. A pozitív kommunikáció, a másik dicsérete, erősítése azonnali eredményt hoz, rögtön érezni fogod a hatását, a jobb hangulatot, ezért érdemes most azonnal kipróbálni.

https://online-kerdoiv.com/index/v/h/parkapcsolatikommunikacio

Harmadik tipp: Koncentrálj a megoldásra!

Amikor megbeszéltek egy problémát, például, hogy túl hamar elfogy a pénzetek, akkor a problémára koncentráljatok, és ezen belül is a megoldásra. A „miért vetted meg azt a vackot?” típusú kérdések nem a megoldást segítik, mert a múltba néznek, és könnyen hibáztatásnak érzékeli majd az, akit érint. Ha ilyen megjegyzések hangzanak el, abból nem megoldás, hanem veszekedés lesz. A helyes kérdés ilyenkor sokkal inkább az, hogy nézzük meg, mi segíthet, mire kell feltétlenül költeni, és mire nem? Milyen új forrásokat tudtok bevonni, lehet-e plusz bevételi forrásokat szerezni, ki mit tud tenni ezért? Ha sikerül ezeket tisztázni, azzal a nagyon jó érzéssel fejezhetitek be a beszélgetést, hogy közösen megoldottatok valamit, azt érezhetitek, hogy együtt sikerülhet, vált válnak vetve tudtok küzdeni, és ez tovább erősít majd benneteket!

Negyedik tipp: Figyelj a szexre!

A szex az egyik legfontosabb párkapcsolati barométer, jelzi, ha valami nem stimmel. Nincs általánosan alkalmazható szabály arra, hogy mi a normális gyakoriság vagy mód. De az biztos, hogyha a korábbi gyakorlathoz, szokásokhoz, rendszerességhez képest bármilyen eltérés mutatkozik, akkor az igazi felkiáltójel. A stressz a szexualitásunkra is hatással van, ha veszélyben érezzük magunkat, a biztonságunkat, akkor nem erre vágyunk majd elsődlegesen. Érdemes törekedni arra, hogy az együttlétekhez megteremtsük a körülményeket, és adjunk neki teret és időt, lehetőséget magunknak és a másiknak is arra, hogy ráhangolódjunk. A szexuális vágy eltűnhet bármilyen feszültség hatására – vagy úgy tűnhet, hogy eltűnik. De valójában a mögöttes ereje megmarad, csak elnyomjuk magunkban, hogy aztán ez a nyomás belülről kezdjen el pusztítani bennünket. Inkább használjuk ezt az erőt a másik iránti szeretetünk kifejezésére. A szeretet kifejezése szavakkal, de a szex által is erősíti a párkapcsolatot. Vagyis a legkézenfekvőbb erőforrás!

Ötödik tipp: Gondolj differenciáltan a kapcsolatodra!

Amikor baj  van, elkezdjük nagyon egyoldalúan látni a kapcsolatunkat, olyan, mintha minden jót elfelejtenénk egyik pillanatról a másikra. Ez stresszhelyzetben természetes reakció, de ha sikerül megnyugodnunk, akkor próbáljuk meg felidézni, hogy mégis mi a jó a kapcsolatunkban, mi mindent kaptunk benne, általa, mit tartunk értékesnek a másikban, mi az, ami miatt érdemes a nehézségek ellenére is benne maradni, mitől vagyunk mi jó páros. Talán nem lesz olyan könnyű rávenni magunkat erre, de ha sikerül felidézni néhány jó pillanatot, és megfogalmazni magunkban, hogy miért vagyunk mi párként egyediek, miben vagyunk jók, akkor ezek a gondolatok áthangolnak majd, és segítenek abban, hogy egymás felé fordulva megtaláljuk az adott helyzetben a megoldást.

Hatodik tipp: Adj valamit!

Adj figyelmet, szeretetet, törődést, valami olyasmit, amire a másik vágyik. Sokszor előfordul, hogy azt mondjuk, mi mindenünket odaadnánk a másikért, de többnyire azt hisszük, hogy a társunk arra vágyik, amire mi. Csakhogy ez a kettő nagyon különbözhet egymástól. Az első feladat tehát az, derítsd ki, mire vágyik a párod! Vajon  öt perc nyugalom az, vagy segítség a háztartásban, csak egy apró figyelmesség, egy dicsérő szó, egy közösen eltöltött nyugis este, vagy az, hogy külön programot csinálhasson? Ha kiderül, mi az, amit a másik értékel, akkor lehet, hogy nyugtalan leszel ettől, mert akár homlokegyenest különbözhet a te vágyadtól. Előfordulhat, hogy a párod egyedül szeretne lenni, de ha te közben a közelségére vágysz, akkor ez szorongató érzés is lehet. Egyszóval nem biztos, hogy komfortos szembesülni a másik valódi vágyával, ki kell lépned hozzá a saját koordináta-rendszeredből. Mégis megéri, mert ebből fogja érezni a társad, hogy valóban figyelsz rá, ezért ez az egyik fontos módja a párkapcsolatod megerősítésének!

Hetedik tipp: Találj ki valami meglepőt!

Mindenkinek máshol van a meglepetés-tűrő képessége, fontos, hogy tisztában legyél a társadéval. Vagyis ne szervezz meglepetés bulit, ha ő ezt utálja, vagy ha kifejezetten a kiszámíthatóságot szereti. De egy határon belül mindenkinek szüksége van változatosságra, valamire, ami olykor kiemel a hétköznapokból, ami nem szokványos. A kapcsolatoknak is szükségük van új élményekre, tapasztalásokra, és ezért jó, ha valamit változtatsz a megszokotthoz képest. Ha mindig van nálatok vasárnapi ebéd, akkor legyen olyan, hogy nem otthon ebédeltek. Vagy találkozzatok olyan helyen, ahol még soha, esetleg lógjatok el munkaidőben a munkahelyetekről, aludjatok az éjjel egy másik ágyon, egy másik szobában. Az új élmények új tapasztalatokat hoznak, kirángatnak a megszokott körökből, és ezzel esélyt kaptok arra, hogy másképp lássatok rá ugyanarra. Nem beszélve arról, hogy a szokatlanság mindig együtt jár valamiképp a vidámsággal. És ez esélyt ad arra, hogy együtt éljetek át örömöt, ami újra csak fontos erőforrás.

Ha nem haladsz…

Ha úgy érzed, egyik javaslat sem használ, mert már kipróbálni sem mered őket, akkor valószínűleg nagyobb kihívásokkal kell szembenéznetek. A problémák már elmélyültek és a “tippek” nem segítenek. Ekkor kérj segítséget és hívj bátran!

Rist Lilla: tel. 06 30 2687449

Párkapcsolati Kommunikációs Teszt

A Párkapcsolati Kommunikációs Teszt kitöltésével lehetőség nyílik arra, hogy kiderüljön, milyen területeken volna érdemes fejleszteni a kommunikációt. A beszélgetések mélysége és minősége alapvetően járul hozzá a párkapcsolattal való elégedettséghez, és jelzi, mennyire hatékonyan képes a pár rendezni az esetleges konfliktusait. Mert a kommunikáció mindig a kapcsolatról szól, soha nem “csak” kommunikáció.

A teszt megjelenik, ha rákattint az alábbi linkre!

https://online-kerdoiv.com/index/q/h/a0b14e8412e43f2765efcc63c6f457bb

Érted, amit mondok?

A párkapcsolati kommunikáció

A kimondott szavaknak óriási erejük van, a mennybe és a pokolba is juthatunk általuk. Földbe döngölhetünk velük valakit, vagy felemelhetünk. A szavak segíthetnek abban, hogy igazán mélyen megértsük egymást, és falat is húzhatnak közénk. Rajtunk múlik, melyikre használjuk. Az egymás közti kommunikáció módja és minősége ezért az egyik legfontosabb jele annak, milyen állapotban van a párkapcsolatunk.

Tévedések a párkapcsolati kommunikációról

Az egyik legfontosabb tévedés, hogy szavak nélkül is megértjük egymást! Előfordulhat persze, hogy vannak olyan párok, akik már szavak nélkül is megértik egymást. Ez azonban azt jelenti, hogy nagyon sok mindent tudnak és megértettek egymásról, vagyis már nagyon sokat beszéltek egymással. Az is előfordul, hogy annyira összehangolódik egy pár, hogy szavak nélkül is érzik a másikat. Ez azonban egy kivételes pillanatnak kell tekinteni. Azért válik lehetővé, mert ők már tudják, ismerik a másik rezdüléseit, mert a másik megosztotta/elmondta a kódot önmagukhoz.

Párbeszédre mindig szükség van

Ha azt gondoljuk, hogy a másik tudja, mi történik bennünk, anélkül, hogy ezt szavakkal elmagyaráznánk, akkor súlyosan tévedünk. Előfordulhat, hogy tudja, (elég ritkán), sokkal gyakoribb viszont, hogy teljesen, vagy részlegesen félreérti a bennünk zajló folyamatokat. A részleges félreértés is naggyá válhat egy idő után. A szavak, a tisztázó párbeszédek nem maradhatnak el soha! Ha pedig azt várjuk el, hogy szavak nélkül is megértsen minket a másik, akkor a lehetetlent kívánjuk!

Nem lehet nem kommunikálni

A verbális, azaz szavakkal történő kommunikáció csak az egyik kommunikációs csatorna. Minden mozdulatunkkal, a testhelyzetünkkel, és a tetteinkkel is kommunikálunk. Amikor nem beszélünk, akkor is mondunk valamit. A verbalitás megvonása, a nem beszélés pedig az egyik legpusztítóbb hatású „közlés”, a jelentése az, hogy kizárlak, kiűzlek a kettőnk közösségéből. Igazi büntetés-jellege van, amit azonban annak is nehéz fenntartani, aki épp nem akar szólni a másikhoz.

Bizalomvesztés rontja a párkapcsolati kommunikációt

Vannak olyan nehéz helyzetek természetesen, amikor Arany Jánossal szólva a „Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik”, amikor azért szűnik meg a kommunikáció, mert olyasmit mond, tesz a másik, ami miatt képtelenek leszünk kapcsolódni hozzá. Ennek egyik oka lehet a bizalomvesztés. Sok dolog miatt veszíthetjük el a másik iránti bizalmunkat, ilyen lehet a megcsalás, a hazugság, vagy olyan tett, amivel a másik kockára teszi a család, a párkapcsolat  biztonságát, harmóniáját, esetleg sok egymásra halmozódó apró csalódás is állhat  a háttérben. De lehet belőlünk származó oka is, hogy olyan tulajdonságokat vetítettünk a másikba, amelyekkel nem rendelkezik.

A stressz rontja a párkapcsolati kommunikációt

A stressz azonnal rontja a párkapcsolati kommunikációt, hiszen rögtön „fuss vagy üss” üzemmódba kerülünk. Ez még az egyébként jól működő párkapcsolatokra is igaz. Sokkal kevésbé leszünk képesek hatékonyan kommunikálni stresszhelyzetben, és paradox módon arra is, hogy ebben a nehéz helyzetben kreatív megoldást találjunk! A legfontosabb ezért, hogy akkor kezdjünk el beszélgetni egymással, ha már mindketten megnyugodtunk. Erre lehet, hogy nem elég egy nap. Tehát a  – ne feküdj le haraggal – „szabály” rossz utakra is vihet. Vagyis nem feltétlenül a nap végén kell  tisztázni a helyzeteket, hanem akkor, amikor már mindketten tisztábban látunk, lehiggadtunk

A kritika rontja a párkapcsolati kommunikációt

Amikor párterápiás üléseken esik szó a kritizálásról és kiderül, hogy a kritizálás falat emel, és egyáltalán nem hatékony technika, a kritizáló fél ezt úgy éli meg, hogyha nem kritizálhat, akkor fel kell adnia önmagát, hiszen magában kell tartania a véleményét. Nem kell. Csak nem mindegy, hogyan kommunikálja a szükségletét, vágyát, igényét, nyugodt hangnemben, önmagát feltárva, a saját személyes történetébe beágyazva, vagy utólag, szemrehányásszerűen. Míg ez utóbbival építheti a kapcsolatát, addig a kritikával rombolja, mert a másik fél be fogja zárni a lelkét.

Hétköznapi vétkeink

Gyakori, hogy egyszerűen elfelejtünk kommunikálni, elsodornak a napi teendők, és úgy gondoljuk, hogy ennek nem lesz súlyos következménye. Pedig ha se stressz nincs, se bizalomvesztés, és a kritika is ritkán fordul elő, akkor is eltávolodhatunk egymástól pusztán a nem kommunikálás miatt. Egy idő után egyszerűen nem fogjuk tudni, mit él át, mivel küzd, miben van benne a másik, és ilyenkor ketten   kétfelé indulunk. Ilyen esetben az újraközeledés jó eszköze lehet, ha egyszerűen alkalmat adunk magunknak egy-egy jó beszélgetésre.

Az esetek többségében azonban a kommunikáció romlásának, felszínessé válásnak mélyebb okai vannak, amelyeket érdemes tisztázni. Ha már hosszan fennállnak, akkor olyan sok mindent kell kibogozni, hogy külső segítség is szükséges lehet hozzá. Keressenek bátran, a párkapcsolati kommunikáció fejleszthető!

tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com

Válásterápia

Mit is jelent a válásterápia? Akkor is szükség lehet a párnak segítségre, ha már eldöntötték, hogy elválnak. Ennek több oka is van, az első, hogy nagyon ritka, hogy ez a döntés mindkét félben egyformán, egyszerre születik meg. Mert annak belátása, hogy a kapcsolat visszafordíthatatlanul megromlott, hosszadalmas folyamat. Miután ez megtörtént, abban is rendet kell valahogy tenni, hogy megértsük, mi vezetett a kapcsolat sikertelenségéhez.

Miért van szükség válásterápiára?

Valójában minden párnak szüksége van arra, hogy megértse, mi történt velük. Ez azért elengedhetetlenül fontos, mert csak így van mód arra, hogy újra a kezükbe vegyék az irányítást, és ne kövessék el ugyanazokat a hibákat legközelebb. Ennek feldolgozása, megdolgozása nélkül nem történik meg a válás lélektani értelemben. Ilyen esetben nagyon nehezen fogunk újra kapcsolódni máshoz, könnyen lehet, hogy olyan sérüléseket szenvedtünk el, amelyeket később is hordozunk. Ha nem értjük meg ezeket, akkor ez megakadályozhatja, hogy esélyünk legyen egy olyan kapcsolatra, amelyben valóban boldogok lehetünk.

Válásterápia a gyerekekért

Nem csak önmagunk, hanem a gyerekeink miatt is fontos, hogy volt házastársunkkal, párunkkal, gyerekeink apjával/anyjával békében éljünk. Ha ez nem történik meg, akkor ennek a gyerekek isszák meg a levét, hiszen ők maradnak a kapocs a pár tagjai között. Amíg a szüleik rajtuk veszekednek, ez félreérthetetlenül jelzi azt, hogy a szülők lélektani értelemben nem zárták le a kapcsolatot, nem váltak el. Ez elhúzódó váláshoz vezet, a gyerekek személyiségének torzulásához, amelynek többgenerációs hatása is lesz. Ha nem is hetedíziglen, de harmadíziglen biztosan.

A válásterápia megértés és megbékélést hozhat

A válásterápiás folyamat mindössze hét-nyolc ülést vesz igénybe. Ennyi idő alatt a pár mindkét tagja ránézhet arra, ami a kapcsolatuk alatt történt, megértheti a saját és a másik szerepét és felelősségét. Ennek a megértési folyamatnak a hozadéka az lehet, hogy a kiszolgáltatottság érzése csökken. Ha ugyanis tudjuk, mit rontottunk el, esélyünk van arra, hogy máskor másképp csináljuk. Másképp láthatjuk a másik szerepét, motivációit is, ami megértést és megbékélést hozhat.

Ha szeretne válásterápiára jelentkezni, írjon vagy hívjon!

Rist Lilla, tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com

Az Érzelmi Fókuszú Párterápia

A bölcsőtől a koporsóig szükségünk van valakire, aki megért, vigaszt és támaszt nyújt nekünk, akinek az ölelésében biztonságot élhetünk át. Minél nagyobb biztonságban érezzük magunkat, annál bátrabban lépünk ki a világ színtereire, annál inkább merünk felfedező utakra indulni. Az érzelmi fókuszú párterápia, azaz az EFT, ezt a biztonságot adja vissza nekünk.

Érzelmi Fókuszú Párterápia a kritizálás helyett

Mindennél nagyobb szükségünk van tehát kapcsolatokra, méghozzá szeretetteljes kapcsolatokra, mert bármennyire is igaz, hogy a magány betegít, az is igaz, hogy a rosszul működő kapcsolat is ezt teszi velünk. Sőt, továbbmegyek, egy elítélő megjegyzés, egy félrefordított fej, ami megvetésről árulkodik, az is rombolja, rögtön(!), az immunrendszerünket.

Érzelmi Fókuszú Párterápia a konfliktusok megoldására

Amikor párkapcsolati konfliktus alakul ki, akkor a párok valójában veszélyt élnek át, és többnyire nem tudatosan reagálnak, a limbikus rendszer ösztönös szinten ad választ megkerülve a tudatos gondolkodást. Minél több rossz tapasztalatunk volt korai, legfontosabb kapcsolatainkban, ez annál inkább igaz. Vagyis annál nagyobb veszélyt fogunk átélni, minél kevésbé reagáltak a szükségleteinkre kisgyerekkorunkban. Amikor a párunk kritizál bennünket, vagy ítélkezik felettünk, a testünk ezt vészhelyzetként értékeli, és az „üss vagy fuss” reakció verbális szinten jelenik majd meg, azaz vagy támadásba lendülünk szavakkal és vádakkal, vagy elmenekülünk és bezárkózunk. Mondanom sem kell, hogy egyik sem fogja erősíteni a kapcsolati közelséget. Az Érzelmi Fókuszú Párterápia ebből az ördögi körből szabadít ki.

Mire képes az Érzelmi Fókuszú Párterápia

Az EFT-terápia lehetőséget kínál arra, hogy ebből a spirálból kiszabaduljatok, és másképp kezdjünk el reagálni a saját  érzéseinkre, szükségleteinkre és a másikéira. Az EFT abból indul ki, hogy a legbelső vágyaink és késztetéseink jók, mert mindannyian azt szeretnénk, hogy szeressenek minket, és elfogadjanak bennünket. A felszínen sok mindenen veszekedhetünk, a pénzen, a munkamegosztáson, a gyerekeken, de a végső kérdés mindig az, ami a veszekedések felszíni témája mélyén rejtőzik, az, hogy ott leszel-e majd mellettem, ha bajban leszek, számíthatok-e rád, megértesz-e majd és a bánatomban. A veszekedés hevében azonban ritkán kiáltjuk vörösre vált arccal, hogy: SZÜKSÉGEM VAN RÁD!

Az Érzelmi Fókuszú Párterápiával rátalálhatunk a valós szükségleteinkre

Ezt a mondatot csak akkor tudjuk kimondani, ha át tudunk hatolni a haragunk, a dühünk vastag falán, ha el tudunk jutni  valahová sokkal mélyebbre, ahol nem a napi történések, az épp elhangzó szavak számítanak, hanem ahhoz a lényegi valamihez, ami, mint egy folyó ott mozog, halad, kanyarog bennünk. Gyakorta nem látjuk ezt a mélyen mozduló valamit, csak a mindent elsöprő erejét érezzük, és ebből az erőből kritizálunk, vagy teszünk szemrehányásokat, míg a másik oldalon gyakran undok visszatámadás, vagy teljes bezárkózás lesz a válasz. Az Érzelmi Fókuszú Párterápiás üléseken lassan azonban elkezdünk lelátni idáig.

Az EFT-terápia

Az EFT-terápia lassú, és ebben a csendes lelassulásban bomlik ki, mi az, ami a szavaink legmélyebb motivációját adja, rájövünk, hogy mi rejlik a másik mondatai mélyén, és ez lehetőséget ad arra is, hogy másképp reagáljunk. A folyamat első lépésénél még csak a tudatosodás zajlik, amikor a lassításban szépen nyomon tudjuk követni kis lépéseken át, hogy mi is történik közöttünk. És aztán, a felismerés ereje elvezet ahhoz, hogy elérkezzünk erre a másik, sokkal mélyebb érzelmi szintre. Ebben a varázslatos érzelmi világban pedig leválik rólunk az álarc, az a sok ruha, és néha páncél, ami a szerepeinkhez kell. A lecsupaszodás szokatlan és kiszolgáltatott érzés lehet elsőre, de ha a pár két tagjában közel egyszerre történik mindez, és már senki sem akar „csatát nyerni”, új tapasztalatot szerezhetünk arról, hogy nem a bántást hívja meg, hanem a vigasztalást, az érintést, a gondoskodást.

Az Érzelmi Fókuszú Párterápia hatékonysága

Az EFT terápia hatásosságát több szigorúan ellenőrzött tudományos vizsgálattal is igazolták, a kivitelezést is ellenőrizték. A terápia hatásosságát a kommunikáció javulásával és a kapcsolati elégedettséggel mérték.

Egy 1999-es kutatás szerint az EFT hatására a párok 90 százalékánál indultak el pozitív folyamatok. Az utánkövetéses vizsgálatok azt mutatták, hogy a javulás nem fejeződött be a terápia befejezésével, hanem tovább folytatódott. A pároknak a 70-73 százaléka jutott túl a nehézségein.

A pozitív hatások a következő területeken voltak kimutathatóak:

  • depresszió csökkenése
  • intimitás-érzés növekedése
  • bizalom növekedése
  • szexuális vágy és elégedettség növekedése

Jelentkezzen párterápiára, ha szeretne az EFT pozitív hatásait élvezni!

Rist Lilla, tel: 06302687449

e-mail: r.lilla@gmail.com

Válás közös megegyezéssel

Ahhoz, hogy a válás a lehető legkisebb bonyodalommal és lelki sérüléssel járjon, a legjobb, ha közös megegyezéssel sikerül elválni. Ennek azonban lelki feltételei is vannak. Az első, hogy mindkét fél a válás mellett tegye le a voksát, és ne akarja a kapcsolatot újraépíteni. Előfordul az is, hogy már egyik fél sem szeretné folytatni a házasságot, de annyi sértettség és fájdalom van benne, hogy megpróbál revánsot venni.

A közös megegyezés lelki feltételei

 A válásra elsősorban mint jogi aktusra gondolunk, közben egy kapcsolat megszakítása alapvetően lélektani folyamat, amelynek egy nagyon fontos állomása a válás törvényesítése és jogi aktusa. Ahhoz, hogy ez közös megegyezéssel történjen, elsősorban a lelkünkben kell rendet tennünk, és tisztáznunk, végül is mi vezetett a kapcsolat kudarcához, mi volt ebben a mi részünk és mi a másiké. Az a jó, ha ennek tisztázására mindkét fél készen áll, és már kellő higgadtsággal képes a kapcsolatra ránézni. Időre is szükség van ahhoz, hogy ez a higgadtság bennünk létrejöjjön, de arra is, hogy újra és újra végignézzük, elmondjuk, átértékeljük, mi történt velünk a kapcsolatban. Vagyis belső munkára van szükség. A válást kísérő gyász feldolgozására.

A közös megegyezés és az út tisztelete

A válás lélektani értelemben sokkal inkább egy folyamat, ami hosszan eltarthat. Kezdetben még nagyon ellentmondásos érzéseink lehetnek ezzel kapcsolatban, gyakran előfordul, hogy egész mást gondolunk erről reggel, mint este. Vagyis először önmagunkra kell időt szánnunk, és türelmesnek kell lennünk a saját ellentmondásos érzéseinkkel. Amikor viszont tisztába jöttünk magunkkal, akkor érdemes az álláspontunkat következetesen közvetíteni a társunknak. Közben tekintettel kell azonban lenni arra, hogy ő is úton van, ami azt jelenti, hogy gyorsabban és lassabban is haladhat nálunk. Az ő útját is érdemes tiszteletben tartani.

Közös megegyezés és következetesség

Ha már eldőlt bennünk, hogy el akarunk válni, akkor jó ezt következetesen képviselni, és a kapcsolatot valóban megszakítani, lehetőleg minden szálon. Kivéve a gyerekek ügyében, mert a gyerekek örökre összekötő kapcsot jelentenek. Minden más területen azonban a továbbra is fennmaradó szálak azt üzenik, hogy a válás nem történt meg valójában. Ha például közös marad az autó, a nyaraló, vagy munkahelyi, üzleti kapcsolatban maradunk egymással, akkor ennek ugyan lehetnek nagyon gyakorlati okai, mégis a tudattalan szintjén jelzik, hogy valamit nem sikerült elengednünk. Ha pedig ragaszkodunk ezekhez a szálakhoz, akkor könnyen válik az életnek ez a területe a kapcsolati harc színterévé. Vagyis biztos, hogy nem lesz közös megegyezés.   

Közös megegyezés és a személyiségünk

A válás az egyik legerőteljesebb stressz, ami érhet bennünket az életünk során. Ez sajnos azt is jelenti, hogy a legrosszabbat fogja felszínre hozni a személyiségünkből. Két nagyjából egészséges  személyiségű felnőtt számára is szükség lehet némi párterápiás szakértelemre, hogy mindketten eljussunk a közös megegyezésig, feldolgozzák a gyászt, felmérjék, mi volt a mi szerepünk a kapcsolat megromlásában. Akiknek azonban úgy alakult az életük, hogy az átlagnál több sérülést kellett elszenvedniük, most olyan válságot élhetnek át, amiben sehogy sem nyernek majd megnyugvást. Ilyenkor egyéni terápiás segítségre is szükség lehet ahhoz, hogy ez a közös megegyezés megszülethessen, és békében élhessünk tovább önmagunkkal.

Ha szeretne közös megegyezéssel elválni, feldolgozni a kapcsolatban történteket, hogy minél kevesebb sérüléssel lépjenek tovább, bátran keressen!

Rist Lilla tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com

Válófélben

Miután megszületik a döntés a válásról, előbb-utóbb bekövetkezik a szétköltözés, amikor a pár fizikailag is elkülönül egymástól.  Ez a válás érzelmileg legmegterhelőbb időszaka. Tele van ellentmondásos érzésekkel, mert ilyenkor szembesülünk a másik valós hiányával. Gyűlölet és szeretet keveredik furcsa összevisszaságban.

Válófélben is megjelenik a szeretet

A szeretet érzése nem múlik el olyan könnyen, mint szeretnénk. Hiába haragszunk a másikra, hiába „bizonyosodott be” már sokszor, hogy a másik érdemtelen rá, akkor is jelen van. Talán akkor járunk jól, ha ezt az érzést nem is szeretetnek, hanem kötődésnek nevezzük. Kapocsnak, ami összeköt bennünket, és sokféle szálból áll. Azért zavarba ejtő a jelenléte, amikor válófélben vagyunk, mert azt gondoljuk, haragudnunk kellene a másikra.

Válófélben – egy szabályozatlan kapcsolat

A társadalom nagyon pontosan körülhatárolja, hogyan kell viselkednie például annak, akinek meghalt a házastársa. De semmilyen fogódzót nem ad, milyen szabályokhoz kell alkalmazkodnia annak, aki éppen válik. Holott a másik elvesztése, a válás és a szakítás, olyan gyászfolyamatot indít el, mint amikor meghal egy hozzátartozónk. Egyetlen szabályt mégis „illik” váláskor betartani, méghozzá azt, hogy akitől elválunk, azt kellőképpen gyűlölni kell. Mert ha nem, akkor érthetetlenné válik a válás a körülöttünk élők számára.

Válófélben gyűlölni illik

A külvilág megköveteli tőlünk, hogy magyarázzuk meg a válásunk okát, ezt várják a barátok, a család, ezt a társadalom. Kellőképpen alá kell hát támasztanunk a döntésünket, és ilyenkor a leghatásosabb, ha a másik elviselhetetlenségét sikerül „kimutatni”. Magunknak is meg kell magyaráznunk mindezt, és miközben átéljük a másik hiányából fakadó fájdalmat, ki kell zárnunk minden pozitív érzést is, ami még a másikhoz köt. Minél inkább kötődünk a másikhoz, annál inkább meg kell mutatnunk magunknak és a külvilágnak a gyűlöletet, hogy igazolhassuk a döntésünk helyességét.

Válófélben hibáztatunk

Válófélben a sérelmeink elevenek, és amikor nagyon fájdalmasan élünk át valamit, akkor nem tudunk a másik szemével látni, csak a saját fájdalmunk vesz körül. A pár két történetet mesél, kétféle világban él, és már nem tud átlépni a másikéba. Ebben a kettéosztottságban pedig óhatatlanul a másikat látjuk hibásnak. Ő lesz mindennek az oka, a jobbik énje nem látható, elvész, mint a Hold árnyékos oldala. Ha mégis megjelenik bármiféle pozitív érzés a másik irányába, akkor azt magunk előtt is eltitkoljuk.

Megérlelt döntés

A válás még ma is tabu, hiába fordul elő gyakran. Senki sem teszi ki a közösségi oldalára, hogy tegnap elvált. Ezzel azért fontos tisztában lenni, hogy értsük, amikor a másikat okoljuk a „kapcsolat megromlásáért”, akkor ezzel igazoljuk is magunkat azért, hogy miért szegtük meg a társadalmi normát. És felmentjük önmagunkat is. A felmentettségnek azonban van egy negatív következménye, mégpedig az, hogyha nem tudjuk, mit rontottunk el, nem is tudunk a viselkedésünkön változtatni, és legközelebb ugyanabba a hibába esünk. Annak, aki valóban megérlelte a válás mellett szóló döntését, nincs szüksége arra, hogy a másikat hibáztassa, vállalja a felelősséget a mostani döntéséért, és azokért a hibákért, amiket a kapcsolatban elkövetett. A kapcsolat felbomlását differenciáltan értékeli, érti, hogy ebben kinek mi volt a szerepe.  

Válófélben – elfogulatlan segítség

A megérlelt döntéshez néha nem elég az, hogy a barátainkkal vagy a családtagjainkkal beszélünk. Olykor az sem segít, ha a párunkkal tisztázunk sok múltbeli eseményt, mert a körülöttünk élők mindannyian túlságosan közel állnak hozzánk ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan lássanak. A külső szem sokat segíthet abban, hogy legalább utólag megértsük, mi történt velünk. Az események olykor egészen traumatikusak is lehetnek, ilyenkor az érzelmek elborítanak, és segítség nélkül nehéz ezekből kilátni. Ha nem sikerül egyedül, írjon, vagy hívjon!

tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com

Döntés a válásról

Valójában hosszú út vezet addig, amíg meghozzuk azt a döntést, hogy elválunk, és képesek leszünk ezt először önmagunknak, a házastársunknak és végül a világnak is kimondani. A válásról szóló első gondolat is egy folyamat eredménye, amit kezdetben még önmagunk előtt is takargatunk.

Tudattalan döntés a válásról

A váláshoz vezető döntés is gyakran tudattalan folyamatok mentén zajlik, aminek az első jele lehet például, paradox módon, annak a túlhangsúlyozása, hogy mi mindenképpen meg szeretnénk menteni a kapcsolatot. Azért paradox ez a helyzet, mert ilyenkor mi kerülünk a „jó” pozíciójába, és a másik a  „rosszba”, ami rögtön játszmahelyzetet teremt. Vagyis nem megmenti igyekszünk ezzel a kapcsolatot, hanem épphogy harcolni kezdünk a másikkal, és legyőzni őt, erkölcsi fölénybe kerülni.

A játszma a válás kapuja

A játszmát nagyon komoly csalódások és veszteségélmények előzhetik meg, vagyis aki játszmázik, az is okkal teszi ezt, annak is van története a kapcsolatban (vagy a transzgenerációs örökségében). A játszma azonban az intimitás (ez alatt nem csak a szexualitást, hanem a bensőséges érzelmi kapcsolat minden megnyilvánulását értem) legfőbb ellensége. Amikor elkezdünk arra törekedni, hogy legyőzzük a másikat, hogy valamilyen úton fölénybe kerüljünk vele szemben, akkor ráléptünk az eltávolodás útjára, és tudattalan szinten döntöttünk.

A válási döntés előtt kétségbeesett próbálkozások

Ha azt tapasztaltuk a kapcsolatunk alatt, hogy nem sikerült kellően intim közelségbe kerülni a másikkal (és intimitás alatt nem csak a szexualitást, hanem a bensőséges érzelmi kapcsolat minden megnyilvánulását értem), akkor megpróbálunk legalább érzelmi nyereségre szert tenni, példádul győzni egy játszma segítségével. Önmagunkon nehezen vesszük majd észre ezt a jelenséget, a másik viselkedése szabotőr vagy provokatív viselkedése viszont jelzésértékű lehet.  

A válási döntés előkészítése, szabotálás és provokálás

A szabotőr és a provokatőr viselkedés olyasmi, mint amikor valaki a vesztesre fogad. Mindkét játszma hátterében az áll, hogy már elkezdtünk visszavonulót fújni, nem teszünk erőfeszítést a kapcsolat megmaradásáért, viszont a döntés felelősségét szeretnénk áthárítani a másikra. Ez persze gondolhatjuk csúnya viselkedésnek, de a jelenség hátterében itt is a közelkerülés kudarca, és a kapcsolattal összefüggő ellentmondásos érzések állnak. A tehetetlenség érzése, az, hogy a krízist nem tudtuk megoldani. A szabotőr és provokatőr viselkedésről itt olvashatsz részletesebben: http://parkonzultacio.hu/2020/06/18/ti-is-valasi-krizis-kapcsolj-idoben/

Válási döntés és a felszámolási stratégia

A szabotőr és a provokatőr viselkedés nagyon sok kapcsolatban megjelenik, de nem minden esetben vezet válás melletti döntéshez. Megjelenése mégis azt jelzi, hogy az egyik, vagy mindkét fél olyan stratégiát követ, amely a kapcsolat felszámolásának irányába hat. Valamelyik fél, vagy mindketten rombolják a kapcsolatot a kivonulással, vagy a provokációval. Mivel az érzések ellentmondásosak, ezért nem mondja ki senki nyíltan, hogy szeretné befejezni a kapcsolatot, hanem ezekkel a magatartási formákkal „elérik” hogy a másik mondja azt ki, és inkább ő vessen véget a házasságnak vagy az együttélésnek. A szabotáló és provokatív viselkedés egy idő után olyan folyamatos nyomást és állandó szenvedést okozhat, hogy ezen a ponton megszületik a válásról szóló döntés immár tudatosan is!

Válási döntés helyett párterápia

A párterápia lehetőséget ad arra, hogy tisztázzátok az érzéseiteket. Vajon vannak-e még olyan értékei a kapcsolatotoknak, amelyekről nem mondanátok le, vagy már annyi fájdalmat okoztatok egymásnak, hogy innen már nincs visszaút? Néha az érzések annyira ellentmondásosak, hogy egyáltalán nem látunk tisztán. Az is segítség lehet, ha ki tudjátok mondani, vége. De még az is megtörténhet, hogy vissza tudtok fordulni a válás felé vezető úton. Ha olykor-olykor képes vagy meglátni a kapcsolatotok jobbik oldalát, akkor lehet esély arra is, hogy túljutva a krízisen, sokkal mélyebben kapcsolódjatok egymáshoz, mint valaha.

Keressen, ha szeretne segítséget kapni:

tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com

A válás megelőzése

A válás megelőzhető

A válás nagyon sok esetben megelőzhető. Ennek azonban feltételei vannak, mert a párkapcsolat nem perpetuum mobile, amely akkor is halad előre, ha nem figyelünk rá. Az első és a legfontosabb feltétel tehát, hogy folyamatosan karbantartsd, mert soha nincsen kész.

A válás megelőzése – az első érzés

Ha rákattintottál erre a bejegyzésre, akkor valószínűleg megjelent már benned valamiféle rossz érzés, hogy a kapcsolatodnak akár vége is szakadhat. Ez nagyon nehéz, hiszen nem úgy hitted, ti majd mások lesztek, és nem követitek el ugyanazokat a hibákat, amelyeket a környezetedben élő párok, hiszen ti annyira szeretitek egymást.   Most azonban mégis itt van a kapcsolat elvesztésének a félelme, ami bizonytalan szorongással markolja a szívedet.

A válás megelőzhető, ha még félted a kapcsolatod

Ha még félted a kapcsolatod, ha még úgy gondolsz rá, hogy több benne a jó, mint a rossz, akkor nincs minden veszve. Sőt, úgy is fogalmazhatnék, hogy az, amit most átélsz, teljesen természetes velejárója a kapcsolatnak. A jól működőnek is. Mert az út előre, talán furcsán hangzik, de kríziseken keresztül vezet. A kérdés az, mit kezdtek a nehézségekkel, meg tudjátok-e azokat oldani, vagy pedig háborúzni kezdtek, esetleg az egészet a szőnyeg alá söpritek.

A válás megelőzése – leszámolás az illúziókkal

Él bennünk egy nagyon hamis, idealizált kép arról, hogyan működik egy jól működő párkapcsolat. Azt képzeljük, hogy abban soha nincsenek viták és konfliktusok, mindig mindenben egyetértünk, néha azt is gondoljuk, hogy egyformán gondolkodunk, sőt azt várjuk a másiktól, amit önmagunktól is várnánk, mintha egyformán nőttünk volna fel, egyforma hatások értek volna bennünket az életünk során. A valóság ennek épp az ellenkezője!

A válás megelőzése – a másság elfogadása és tisztelete

Ahhoz, hogy megelőzzük a válást, az első lépés annak belátása, hogy soha nem láthatjuk ugyanúgy a közösen átélt élményeinket sem, mert más-más nézőpontból szemléljük őket. Ebből pedig egyenesen következik, hogy különféle tapasztalataink lesznek ugyanarról az eseménysorról. Azok az élmények pedig, amelyeket gyerekként éltünk át más és másféle családban, azokra a tapasztalatokat ez még inkább igaz.  Ahhoz, hogy jól működjön a kapcsolatod, és megelőzd a válást, mindent meg kell tenned azért, hogy részletes térképed legyen arról, mit és hogyan élt át a másik, tegnap és tegnapelőtt, és a régmúltban. Mélyen meg kell értened őt, sőt át is kell érezned a történetének a súlyát, különben nem leszel tisztelettel iránta.

A válás megelőzése és a kapcsolat fejlődése

Téves képzeteink közé tartozik az is, hogy a kapcsolat az változatlan, statikusan állandó. Mintha a „boldogan éltek” után már nem jönne semmi. Holott minden kapcsolat előtt alapvetően két út kínálkozik, vagy továbbfejlődik, vagy megreked valahol ezen az úton. A fejlődés azonban nem egyenes vonalú, kríziseken keresztül vezet, ami természetes velejárója az életnek. Ennek az az oka, hogy folyamatos változásokon megyünk keresztül, változunk mi magunk, változik a kapcsolatunk, és változik a világ, amiben élünk. Az átalakulás azonban mindig konfliktusokat fog eredményezni. Nagyon sok múlik azon, milyen konfliktuskezelő technikákat hozol magaddal gyerekkorodból, kaptál-e jó mintákat erre vagy sem. Ha igen, át fogsz jutni a nehézségeken. De ha úgy érzed, megakadtál, akkor keress bátran!

Rist Lilla

tel: 06302687449

e-mail: r.lilla3@gmail.com