Újévi fogadalmak helyett

Újév első napján elöntötték a közösségi oldalakat a jókívánságok, a boldogságot, gazdagságot, és szerencsét kívánók. Mintha mindenki belenézne ilyenkor a szerencsekalapba, a jövőt mutató varázsgömbbe, hogy meglássa és megvarázsolja az előre megláthatatlant. Mert sokszor érezzük magunkat a sors szeszélyének kiszolgáltatottnak. Hogy enyhítsük a végtelenbe vetettségünk érzését, jósokat és jövőbelátó mágusokat kérdezünk, akik rendre azt súgják, biztatóan a szemünkbe nézve – mert jó emberismerők – amit leginkább hallani szeretnénk.  Pedig másképp is módunkban állna enyhülést találni. Igaz, ez nem annyira kellemes út, és sokkal, de sokkal kevésbé misztikus. Például úgy, ha felismernénk saját szerepünket, felelősségünket a sorsunk alakulásában. Ha megértenénk, mivel is járultunk hozzá kapcsolataink boldogságához vagy boldogtalanságához, sikereinkhez és sikertelenségeinkhez.

Nem könnyű olyan kérdésekre válaszolni, hogy mit tettem én hozzá ahhoz, hogy a gyerekem folyton a telefonját nyomkodja, vagy hogy a szomszéd miért nem áll szóba velem, csak hogy az egyszerűbbekkel kezdjük. Egy kicsit nehezebb kérdés, hogy mitől véd a tíz kiló plusz a testemen, miért nem akar sehogy sem leolvadni,  esetleg az, hogy miért veszekszünk folyton karácsonykor. De egyenesen lehetetlenségnek tűnik megválaszolni az olyan talányokat, hogy miért szenvedünk még mindig egy boldogtalan kapcsolatban, miért nem tudunk felállni és továbblépni vagy épp tenni a jobbá tételéért. Párkapcsolatban az egyik fél gyakran érzi úgy, hogy elnyomott szenvedő, de hogy számára miért érdemes, sőt nyereséges egy ilyen kapcsolatot fenntartani, abba szinte képtelenség betekinteni. Pedig nagy lenne a jutalom, ha meg mernénk kérdezni ilyesmikről önmagunkat, mert a kiszolgáltatottság érzését felválthatná a tudatos önismeret.  A felelősség ugyan nehéz, de ha tudjuk, mi a saját szerepünk, akkor a sors kiszolgáltatottjaiból, sorsunk formálóivá lehetünk.

 

 

Ezért kívánok sok jó kérdést mindenkinek 2017-re és olyan válaszokat, amelyek segítenek megérteni,  hogyan is vagyunk jelen saját sorsunk formálásában.

 

Vélemény, hozzászólás?