Kommunikációs különbségek férfiak és nők között
Alapvetően nem a férfiak és nők között különbségek miatt van félreértés a párok között, sokkal inkább múlik ez a kötődési stílusunkon és képességünkön. De azért van néhány jellegzetesség, amelyről érdemes tudni, és figyelembe venni, ha a kommunikációs hiányokról gondolkodunk.
A párkapcsolati kommunikáció nemi különbségeinek kérdései
Tapasztaljuk, hogy van különbség abban, ahogy a nők és ahogy a férfiak működnek a világban, és sokszor tűnik úgy, hogy készségeink és képességeink mások, amelyeknek vannak határozott nemi jellegzetességei. Tudományos vita folyik azonban arról, hogy ezek a különbségek mennyiben származnak valós fiziológiás különbségekből, és mennyiben tanultak. Tényleg rosszabbak-e például a nők elméleti fizikában és informatikában, vagy „csak” azért nem jut eszükbe érdeklődni ezek iránt a tárgyak iránt, mert nőként ezt nem illik, nem szokás, semmilyen női példa nem áll ebben előttük. Ugyanígy a férfiakat is rosszabb verbalitással ruházzuk fel, de vajon milyen lenne ugyanaz a férfi, aki most nehezen kommunikál, ha egy olyan családban nőne fel, ahol a férfiak sokat és szívesen beszélnek, ahol az élmények és érzések megosztása magától értetődő.
A párkapcsolati kommunikációs különbségek – fiziológiai hatások
A kutatók találtak néhány olyan fiziológiás különbséget a férfiak és nők között, amelyek biztosan hatnak a verbális teljesítményünkre. Érdekes különbség például, hogy a férfiaknak akkor hangolódik össze inkább a jobb és a bal agyféltekéjük működése, ha térbeli tájékozódásban kapnak feladatot, a nőké pedig akkor, ha kommunikációs feladatot kell megoldaniuk. A kutatók ugyanis a legjelentősebb különbséget a férfi és a női agy működése között a kéregtest működésében találták. A kéregtest a két agyféltekét köti és hangolja össze. Ez az agyterület 30 százalékkal jobban működik a nőknél, mint a férfiaknál. Vagyis a nők az intuitív érzékelésért erőteljesebben felelős jobb agyféltekéből könnyebben bányásznak ki „adatokat”, könnyebben érnek el érzéseket és megéléseket, úgy, hogy azt meg is tudják fogalmazni verbálisan (amiért a bal agyfélteke felelős).
A másik jelentős különbség, amit itt fontos megemlíteni, hogy a férfiak stresszhelyzetben erőteljesebb fokú feszültséget élnek át, mint a nők, és nehezebben nyugszanak meg. A stressz nagyságát különféle fiziológiás értékekkel mérték, (a szívritmus, vérnyomás, bőrfeszültség, adrenalin jelenléte). Fontos tudni azonban, hogy ilyenkor statisztikai adatokat látunk, amelyek az egyéni különbségeket nem láttatják. Vagyis csak azt tudjuk mondani, hogy a férfiak átlagosan ugyanazt a stresszt erőteljesebben élik át, de ettől egyedileg jelentős eltérések is lehetnek.
Hogy miért fontos ez a párkapcsolati kommunikációban?
Akár egy magasan kezdett mondat is okozhat olyan stresszt, amiből a férfiak szabadulni szeretnének, és ha így van, akkor az első adandó alkalommal ki fognak lépni a helyzetből. Méghozzá azért, mert stresszhelyzetben két alapvető ösztönös megoldás kínálkozik. Az üss vagy fuss két végletéből pedig párkapcsolatban inkább a futást választják. És ebben az összefüggésben ez igazán jó hír. A vége azonban az, hogy nem lesz alkalom arra, hogy megbeszéljék a problémát, és ettől a nők magukra maradnak. A kínos, feszültségteli helyzetből a férfiak számára sokféle menekülőút kínálkozik, ilyen lehet a hobbijuk, az internet, a tévé vagy akár valami halaszthatatlan munka, de olyan destruktív megoldások is szóba jöhetnek, mint az alkohol vagy a drog. Mindeközben nem biztos, hogy erre az egész folyamatra tudatosan rálátnának, vagy meg tudnák fogalmazni szavakkal, hogy mi miért történik bennük.
Ezért a kommunikációnak mindig „szelíd kezdéssel” kell indulnia, hogy ez a menekülési hatás ne váltódjon ki. Mert bármilyen kommunikáció csak akkor lesz eredményes, ha olyan légkört sikerül kialakítani, amiben biztonságosan benne maradhat mindkét fél. Csak így hangozhatnak el és lesznek meghallhatóak az érvek és az ellenérvek.
Érzelmi különbségek a párkapcsolati kommunikációban
A kapcsolataink működtetésének a módját leginkább nem a nemi hovatartozásunk határozza meg, hanem az, hogy milyen a kötődési stílusunk. Alapvetően kétféle kötődési stílust különböztetünk meg, a biztosan, és a bizonytalanul kötődőt. Hogy melyikbe tartozunk, azt leginkább az határozza meg, hogyan bántak velük életünk első másfél évében, mennyire reagáltak adekvátan az igényeinkre és a szükségleteinkre. Ha ez többnyire jól sikerült, biztosan kötődőek leszünk, akik bizalommal tekintenek a világra és embertársaikra. Ha kevésbé, ha nem kaptuk meg, amire szükségünk lett volna, akkor ez a bizalom sérül. A bizonytalan kötődésnek két alfaja van, az elkerülő és a szorongó típus. A tapasztalat azt mutatja, hogy a férfiak gyakrabban tartoznak az elkerülő típusba, míg a nők a szorongóba. (Ennek a különbségnek lehet az a fiziológiai alapja, hogy a stresszhelyzetekre érzékenyebben reagálnak.) Az elkerülő típusúak ugyanis igyekeznek a stresszt kiváltó helyzetekből kivonulni. Jellegzetességük, hogy önmagukat elfogadhatónak (vagy egyenesen tökéletesnek) tartják, és azt gondolják, hogy a baj a világgal, és a többi emberrel van. A szorongók épp ellenkezőleg, az önértékelésük alacsony, önmagukat látják kevésnek és kicsinek, míg a világot és a többi embert gondolják inkább rendben lévőnek. Amikor egy szorongó és egy elkerülő tagból álló pár stresszhelyzetben próbál kommunikálni, az sokkal inkább fog hasonlítani egy autós üldözésre, mint valódi problémamegoldásra. A szorongó ugyanis felveti a megoldásra váró problémát többnyire vádló szavakkal, amire az elkerülő kimenekül a helyzetből, mire a szorongó még szorongóbbá válik, és üldözni kezdi az elkerülőt, akit ez még inkább idegesít és még távolabb akar majd kerülni, mire a szorongó még inkább nyugtalan lesz, és ez így megy majd körbe-körbe… Szóval nem egyszerű!
Párkapcsolati kommunikációs különbségek – tanult különbségek
Az, hogy hogyan kommunikálunk a párunkkal, nagyon erőteljesen összefügg azzal, hogy mit láttunk, tanultunk, mi ivódott belénk erről a gyerekkorunkban. Vannak olyan (kommunikációs) mintáink, amelyek a nemi szerepekhez köthetők, egyrészt a szülők mást várnak el egy kislánytól, mint egy kisfiútól. De talán ennél is fontosabb, hogy a nemi identitás kialakulásakor a velünk megegyező nemű szülő milyen szerepet mutat számunkra. Ha az apa például sokat és szívesen főz odahaza, akkor a fiú nem fogja elutasítani, hogy fakanalat vegyen a kezébe, míg ellenkező esetben képtelennek gondolhatja magát arra, hogy bármit elkészítsen a konyhában. Vagyis családonként óriási különbségek lehetnek abban, ki mit gondol férfias, illetve nőies tevékenységnek.
Férfiak és nő között a legfontosabb különbséget talán az érzelemkifejezés terén találjuk, amelynek hangsúlyozottan nem az az oka, hogy a férfiaknak nincsenek érzéseik (sőt láthattuk, hogy fiziológiásan is mélyebb szorongást élhetnek át, mint a nők), hanem az, hogy az érzelmek kifejezése kulturálisan tiltott. Az apakutatásokból tudjuk, hogy azokban a családokban különösen így van ez, ahol az apák hiányoznak a család mindennapi életéből vagy azért, mert igavonóként éjt nappallá téve dolgoznak, vagy válás miatt lesznek vasárnapi apukák. Az apai folyamatos jelenlétnek azért van kiemelkedően nagy jelentősége, mert egy apa mégiscsak mutat valamilyen mintát a fiának arra vonatkozóan, hogyan is kell az érzelmeket férfi módra kezelni, jó esetben felnőtt, és érett férfi mintát ad erre. Ha viszont nincs jelen, akkor a fiú számára a saját kortárs közössége lesz a referencia, ahhoz igazodik majd, ez a közösség azonban sem felnőtt, sem érett érzelemkezelési technikákkal nem rendelkezik és nem is rendelkezhet. És mit csinál egy fiúközösség a nyafogó, síró, kétségbeesett, félős, szorongó kisfiúkkal? (Vagyis azokkal, akik kimutatják az érzéseiket?)
Megszégyeníti.
Leértékeli, lenézi és kiközösíti. Ezeknek a fiúknak egy útjuk marad, ha be akarnak illeszkedni a fiúk/férfiak nagy közösségébe, mégpedig az, ha elfojtják az érzéseiket, ha megtanulják visszanyelni a könnyeiket, és póker arccal azt mutatják, mennyire erősek. Akkor is, ha épp vihar tombol bennük. Evolúciós okok is ráerősítenek erre a technikára, hiszen hogyan is lehetne sikeresen vadászni, ha bármilyen kétséget, megingást, szorongást mutatnának a nagy erős vadászok a kritikus pillanatokban. A csapat sikeres együttműködésének is az a feltétele, hogy mindenki tudja a dolgát, és cselekedjen zokszó nélkül. Ma az üzleti életben, a tárgyalások korában is hasonló a helyzet, aki bizonytalanságot, kétséget mutat, nem jár jól. Ennek megfelelően gondoljuk úgy, hogy az egyik legfontosabb férfiakra jellemző tulajdonság az erő. A fizikai és a mentális egyaránt. Aki gyengeséget mutat, az anyámasszony katonája. A férfi és női szerepek újkori változása miatt azonban nagy lett a kavarodás. Hiszen bekerült a nők által felsorolt férfiaktól elvárt fontos értékek közé, hogy a férfi legen gyengéd és megértő. Ugyanakkor a legfontosabb kritérium továbbra is az maradt, hogy egy férfi nyújtson biztonságot. Ha ezt nem tudja megtenni, mert épp szorong és fél, az a legtöbb nőt nagyon elbizonytalanítja. És ezzel eljutottunk ahhoz a kérdéshez, hogy hogyan tudjuk váltogatni a szerepeinket, mennyire vagyunk ebben rugalmasak, vagy csak ismételgetni tudjuk ugyanazt. Mi történik, ha egy férfi egyszer mégiscsak megmutatja, elmondja, megosztja az érzéseit? Ez kifejezetten félelmetesnek is tűnhet egy olyan nő oldalán, aki ettől megijed!
A párterápia esélyt ad
Minden, ami tanult, azon lehet változtatni, meg lehet tanulni valami mást, át lehet gondolni, hogy egy-egy adott helyzetben mi segít és mi nem. Sok kérdés megoldódna, ha eleve úgy tekintenénk a helyzetekre, hogy azt vizsgáljuk meg, mi segít, és nem ahhoz tartanánk magunkat, amit már megszoktunk, ami ösztönösen jön a tanult mintáinkból. Lehetséges, hogy a párunknak van a helyzetre jó mintája, és ilyenkor érdemes kicserélni a mi mintánkat az övére. A kommunikációban is el lehetne gondolkodni azon, hogy most épp mi segít, ha kifejezzük az érzéseinket és megosztjuk, vagy ha erőt és biztonságot mutatva nem beszéljük túl a helyzetet, hanem csak csináljuk a dolgunkat. Ezt a rugalmasabb szereposztást lehet tanulni, ebben a párterápia nagy segítség lehet. Ebben a kommunikáció újratanulásának, az érzelem-megosztás képességének a fejlesztésének nagyon nagy szerepe lehet.
Töltsd ki a Párkapcsolati Kommunikációs Tesztet, hogy reálisabban lásd a kapcsolatod!
Párkapcsolati Kommunikáció Teszt
Jelentkezz be, ha úgy érzed, segíthetek!
Rist Lilla
telefon: 06302687449
e-mail: r.lilla3@gmail.com