Válás vagy újrakezdés?

Sok kapcsolatban merül fel az a kérdés, hogy tovább tudjuk-e folytatni együtt, vagy végleg szétválnak útjaink. Több pár keresett már meg ezzel a problémával. Volt, ahol egy következő gyermek vállalása indított útjára ilyen gondolatokat, volt, ahol egy vörös rózsákkal udvarló harmadik, vagy egy könnyű internetes flört. Akármi is volt a kiváltó ok, mindig mély érzések kerültek felszínre, és nem csak az elmúlt hónapokat kellett mérlegre tenni, hanem az együtt töltött éveket, az együtt létrehozott értékeket is. Ma sokan hangoztatják, hogy könnyen válunk, és hogy ezt a “megoldást” alkalmazzuk párkapcsolati problémáinkra. A saját tapasztalataim ennek az ellenkezőjét mondatják velem, méghozzá azt, hogy válni nagyon nehéz. Még akkor is így van ez, ha valaki úgy érzi, hosszú-hosszú ideje él boldogtalan kapcsolatban. Néha évek telnek el, mire ki meri mondani, hogy tényleg boldogtalan és újabb évek míg meg vállalja önmaga és a másik előtt is, hogy nem akar – minden áron – a másikkal maradni, hogy el tud képzelni valami mást is magának. De még innentől kezdve is sok gyötrődéssel teli út vezet a válás tényleges kimondásáig. Mert jönnek a kétségek, megérkezik az önhibáztatás, a mit rontottam el kérdése, és talán a félelem is az önálló élettől.

Ráadásul a legtöbb esetben nem arról van szó, hogy a kapcsolat tökéletesen rossz, mindig vannak benne értékek, mindig vannak jól működő elemei, a kép mindig színes, sőt sok esetben kifejezettem ellentmondásos. A veszekedések idejét boldog egymásra-találások válthatják, sok örömöt okozhatnak a gyerekek, és a teljes család egzisztenciális szilárdsága is fontos érv, mert többnyire biztonságot ad.

A kérdés mindig az, mi kerül a mérleg egyik és a másik oldalára, és melyik lesz a súlyosabb. Vajon a boldogtalanságunk elegendő ok-e a család egységének szétválasztására, vajon mit okozunk ezzel a gyerekeinknek? Érdemes-e szétszakítani valamit, ami több évig működött valami teljesen bizonytalanért? Vagy jobb, ha maradunk, nem mozdulunk, és beérjük a langyos vízzel, ami ez esetben azt jelenti, benne is vagyunk a kapcsolatunkban  meg nem is.

Család- és párterapeutaként természetesen az a legnagyobb siker, ha egy válást fontolgató pár felfedezi a kapcsolatuk értékeit és elkezd vigyázni rá. A legnagyobb öröm, amikor olyasmit hallhatunk, hogy a korábbi kétségeket felváltja az egymásra-találás boldogsága, amikor el-elszöknek a munkahelyükről, hogy együtt ebédeljen egy kis kockás terítős étteremben. De van, amikor nincs ilyen fordulat, és nem ez lesz a megoldás, amikor a mérleg nyelve a válás felé billen. Nem könnyű egyik út sem. De talán segíthet a döntésben, ha tisztázódik, mi van a serpenyő két oldalán.

 

Vélemény, hozzászólás?