Mikor hasznos a családterápia?

A családterápia története arra az időre nyúlik vissza, amikor a rendszerszemlélet fogalma létrejött a tudományban. A fogalom megteremője az egyébként magyar származású osztrák biológus volt, Ludwig von Bertalanffy,  aki az „Általános rendszerszemlélet” című könyvében fejtette ki elképzeléseit. Megfigyelte, hogy az egész mindig több, mint a felépítő részek összege, és az egész tulajdonságai nem következnek az építő részek tulajdonságaiból. Egyetlen alkotórész működése sem érthető meg önmagában, mivel nem a többiektől függetlenül, hanem folytonos kölcsönhatások sorozatában működik. Még egy mechanikus óra sem egyenlő a kis rugók és fogaskerekek összességével, mert ezek kapcsolata és maga a működés ténye teszi órává. A családterápia ezt az elméleti modellt alkalmazta a családra is, amelyet összefüggő rendszernek tekint és nem tagjaira bontva vizsgál. Figyelmének középpontjában a részek közötti kapcsolati minták állnak. Azt kérdezi, hogyan működik az adott család, milyen törvényszerűségek határozzák meg ezt a működést, és hogyan lesz képes a változásra ez a rendszer, hogy sikeresen alkalmazkodjon az állandóan változó világhoz. Ennek a gondolatnak a jegyében minden családon belüli jelenség a rendszert tükrözi vissza, nem értelmezhető önmagában. Vagyis a családterapeuta nem keresi a „hibást”, hanem azt kérdezi, mi vezetett idáig. Ha egy apa soha nem ér haza időben, akkor nem minősíti őt felelőtlennek, hanem azokra a kapcsolódási mintázatokra kezd el figyelni, amelynek a „késés” az egyik tünete.

        A család életében az egyik legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy szembe kell néznie a változás kényszerével, amely külső és belső változásokat is jelent. Külső változás lehet a család költözése, a munkahely elvesztése vagy váltása, váratlan krízisek, amelyeket  háborúk, vagy természeti katasztrófák okozhatnak.  De a változás belülről is fakadhat, gondoljunk csak a gyerekeink folyamatos növekedésére, akik egész másféle gondoskodást igényelnek csecsemőkorukban, mint kamaszként. Hogy a család sikeresen megmaradjon, folyamatosan változnia kell, ráadásul úgy, hogy közben minden családtagja számára megadja az állandóság és a biztonság érzetét is.

 Nem könnyű feladat, sokszor el lehet akadni benne.

Ezeknek az elakadásoknak az egyik következménye, hogy a családon belüli feszültség nőni kezd, hiba keletkezik a rendszerben, ráadásul ez a hiba a rendszer leggyengébb pontján jelenik meg. Sok családban ez a pont éppen a gyermek. A legifjabb családtag elkezd különféle – gyakran bosszantó – viselkedést produkálni. Például nem eszik, válogat, folyamatosan rosszalkodik, üti a testvérét, harap, megveri az iskolatársait, vagy épp őt verik meg folyton, hirtelen romlik a tanulmányi eredménye, messze elkerüli az iskolát, rossz társaságba keveredik, és még sorolhatnánk. Minden gyerek próbálkozik ilyesmikkel, még a legjobban működő családban is. Akkor tekintjük ezt rendszerszintű problémának, ha a gyerek viselkedése már minden családtagot érint, és nem egyszerűen befolyásolja, hanem meg is határozza a többi családtag mindennapi életét.

Egy olyan családban például, ahol a kamasz lány anorexiás, és nem hajlandó enni semmilyen nagyobb kalóriatartalmú ételt, ott az anya nem főzhet akármit, nem vásárolhat akármilyen zsömlét, a család nem tud elmenni nyaralni, mert a lány nem tudja tartani magát a szigorú étkezési szabályokhoz, sőt, még vendégségbe sem mehetnek, mert ott is ennie kellene vagy ha nem, akkor mindezért magyarázkodni kénytelen. Ilyenkor a tünet, ami ez esetben az anorexia, átveszi az irányítást az egész család felett.  Ahhoz hogy ez megváltozzon, a családi rendszer működését kell megértenünk, és ezen a működésmódon kell változtatnunk. A családterápia ezért a rendszert gyógyítja, nem magát a kamaszt. Nem keresi a „bűnöst” sem, mert ebben a holisztikus szemléletben nincs egyedüli felelős.

A családterápiás üléseken a családokat abban támogatjuk, hogy visszataláljanak azokhoz a működésekhez, amelyek az egészséges változást segítik elő. A párterápiás ülésekhez hasonlóan itt is sokféle játékos, rajzos, kreatív feladatot adunk a résztvevőknek, hogy tapasztalati élmények szülessenek bennük, és végül ezek vezessenek el egy mélyebb szintű változáshoz. Gyakran egymás kölcsönös meghallgatása is katartikus élményt kínál, mert ugyanazt az eseménysort mindenki másképp éli át és meséli el. Ezek kölcsönös átélése és megértése önmagában is gyógyító hatású.

 A családterápiás ülések kétheti gyakorisággal zajlanak két terapeuta jelenlétében és egyenként másfél órásak. Az ülésekre a családtagokat változó felállásban hívjuk, van, hogy az egész családot, de előfordul, hogy csak a szülőket, vagy csak a férfi illetve a női családtagokat.

 

 

 

Mikor érdemes családterápiás segítséget kérni?

 

  • ha a gyermeknél gyakran fejfájás, izzadás, szédülés, gyomorpanaszok jelentkeznek
  • vizelettartási, székletürítési nehézségek esetén
  • ha a gyermeknek pszichoszomatikus betegsége van: pl. asztma, légző rendszeri betegségek, táplálkozási zavarok, elhízás, anorexia, gyomor- és bélrendszeri panaszok, magas vérnyomás, cukorbetegség, stb.
  • iskolai teljesítmény hirtelen romlása
  • magatartásproblémák, hiperaktivitás, figyelemzavar esetén
  • a kamasz deviáns magatartása esetén (alkohol, drog, falcolás, öngyilkossági kísérlet vagy fenyegetés, iskolakerülés)
  • súlyos veszteség, elhúzódó gyász esetén
  • ha a családban tartósan beteg családtag van, és ez súlyosan megterheli a kapcsolatokat
  • ha a válás a gyereket láthatóan megviseli, romlik a teljesítménye, magatartása a korábbihoz képest gyökeresen megváltozik